Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - Adalékok az ítélkezés lélektanához és a bíró világnézetéhez

haza, a nemzet, az állam, az egyház, a család mind csak: eszményi kapcsolatok által állnak fenn. (Prohászka Ottokár Az objektiv idealizmusról). „Nem elég a jogot igazságra alapitani, hanem magát az igazságot kell egy felsőbb régióba beállitani" (u. o. hb. 1.) és pedig a maga spherájába, a szellemi világ valóságába!" „Kell a jognak egy felsőbb, rajta kivül álló hatalomba való bekapcsolása" (u. o.) Joggal merülhet fel a kérdés, hogy nekünk jogászoknak miért kell lelkünk mélyéből örülnünk a filozófiának épp jelzett természetű fellendülésének? . . . Azért, mert nemcsak az anyagi, hanem a szellemi világot is uraló nagy összefüggéseknél es kapcsolatoknál fogva minden filozófia rányomja jellegét a korra, a kortársakra ós mindenre, amivel a szellem bármi vonatkozásban is összefügg, rányomja tehát eltörülhetetlen jellegét a jogra, a jog művelőire, a jogásizokra is, tehát a jog kiszolgáltatójára: a biróra s ennek érzületére és Ítélkezésére is! Egyébként pedig, ha már Goethe mondhatta, hogy az egyoldalú műveltség, nem műveltség, annál inkább mondhatta a jogászi eleganciának élő nagy klasszikusa, báró Wlassits Gyula, hogy ma már nem jogász, nem igazi jogász az, aki csak jogász! Ma már elismert dolog, hogy „a tudomány és filozófia egymástól el nem választható" s „minél inkább s bármely területén közeledik céljához a tudományos1 megismerés — ugyanabban a mórtékben le&iz filozófiai is."* Épp ebből az okból a jogtudománynak és mindenrendü funkcionáriusának is manapság hova-tovább filozófiaibbnak kell lennie es el kell foglalnia azt a megtisztelő helyet, amelyet az egyén ós az emberiség életében ősidőktől fogva elfoglaltak a filozófia barátságos tőszomszédságában. E részben a magyar jogásznak, ha a kulturnemzetek közösségéből kiesni nem akar és ha a nemzeti kultúra egységében is a méltó helyét elfoglalni és megőrizni kivánja, lépést kell tartania a többi kulturnemzettel és erősen kellene nyomába lépni a magyar filozófusoknak, akik oly magas helyet kezdenek elfoglalni szellemi újjászületésünkben, szellemi kultúránk megnemesitósében. Ha elég erős volna a hangom a mai nyomoniságos viszonyaink, egyéni ós állami szenvedéseink közepette — felrázni óhajtanám az alvókat, a lazákat, a tunyákat, de a jóindulatuakat is annak a hangsúlyozásával, hogy nemasak a gazdasági irányzatokat ós szükségleteket, hanem ismernie kell — még pedig legalább is egyenlő mértékben azokat a nagy szellemi áramlatokat ós szükségleteket is, amelyeket épp ugy, 2 Biekl A.: Bevezetés a jelenkor filozófiáiéiba 7. k.