Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2. szám - Az akaratszabadság és a psychopathia büntetőjogi értékelése

63 súg bizonyítása a Tarnai által is hivatkozott cüriaí határozat szerint a St. 53 §-ában megjelölt határidőn belül bármikor, tehát az előzetes eljárás bármely szakában is kérhető. A kifogásra hozott vácitanácsi végzések körül a Bp. 269. ^-ában meghatározottak ellen a kir. Ítélőtáblához felfolyamodással lehet élni s a kir. ítélőtáblának ez irányban hozott határozata végleges. A valóság bizonyítása a vizsgálóbírónál is kérhető, elutasító végzése ellen a vádtanácshoz lehet fordulni. Ha pedig a valóság bizonyítását a vádtanácsnál kérik eredménytelenül, a St. 54. $-a alapján ezt az indítványt mindkét esetben megismételhetik a főtárgyaláson. Ezekből kitünőleg a kifogás lényegesen különbözik a valóság bizonyításának indítványozásától s igy e két eljárási cselekményt azonos szabályok alá vonni már azért sem lehet, mert a különválasztás praktice is fenforoghat Ha terhelt az eljárás minél előbb való befejezéséi kívánja, a közbenső eljárást kikapcsolhatja azzal, hogy a Bp. 268. §-a értelmében kifogást nem tesz, vagy arról kifejezetten lemond, a valóság bizonyítása iránt pedig indítványt tesz. Ez esetben az iratok a törvényszékhez, illetve esküdlbirósághoz teendők át; vagy megfordítva: rágalmazás vagy becsületsértés vétsége esetében kifogást tett a terhelt a vádirat minden pontja ellen, a valóság bizoyitásánafk megengedését azonban nem kérte. Ez esetben a vádtanács a Bp. 262—266. §-ok szerinti határozatot hoz, ellenben a valóság bizonyitásának meg vagy meg nem engedése kérdésében nem határoz. Felfogásomat nézetem szerint a sajtótörvény létrejöttét mege.lozö javaslatok is támogatják. A miniszteri javaslat a valóság bizonyítása és a kifogás beadna tására nyitvaálló határidőt különválasztotta. A valóság bizonyítása csak a vizsgálat folyamán volt kérhető. A vizsgálat befejezése után a vádirat 3 nap alatt volt beadandó s ugyanannyi idő alatt kell a kifogást is beadni. A képviselőház igazságügyi bizottsága a kötelező vizsgálatot elejtette, s igy került a valóság bizonyítása kérésének ideje az eljáráskésőbbi folyamára, vagyis a vádirat közlésétől számított 8 napra, ugy, ahogy a törvényben szabályozva is yan, de „a törvény nem volt teljesen következetes, mikor a valóság bizonyításának végső határidejét a vádirat beadása utáni időre . . . tolta ki . . . semmi célja és értelme nincsen annak, hogy a bizonyítási indítvánnyal a vádirat beadása után léphessen fel a terhelt". (Vaikó 277. 1.) Ezek szerint e két határidő egybeesése a törvény keletkezését tekintve is. nem organikus fejlődés eredménye, s igy e két határidől azonos szabályok alá vonni ezért sem lehet. A kifogás megtételére és a valóság bizonyitásának legkésőbbi idejére megengedett határidők egybeesése csak azt bizonyítja, hogy célszerű a kifogást és a valóság bizonyítására irányuló kérelmet egy beadványban előterjeszteni; ha pedig terhelt nem terjeszti elő, akkor a valóság bizonyítására irányuló kérelmet a vádiratot visszamutató kérvényben kell előadni, s ez nem okozhat nehézséget, mert a miniszteri és a képviselőház igazságügyi bizottságának indokolása szerinl is sajtónerekben majdnem kivéte.l nélkül oly személyek vannak érdekelve, akiknél a periratok megszerkesztése nehézségekbe nem ütközik; terheltek elég műveltséggel bírnak jogaik megvédésére annál inkább, mert mint fentebb rámutatni alkalmam volt, a valóság bizonyításánál a jogi kérdések háttérbe szorulnak s az indítvány előterjesztése különös alakszerűséghez kötve nincs, továbbá az általános sajtójogi gyakorlat szerint a terheltnek cikke megírásakor bizonyítékainak rendelkezésére kell állnia s a sajtótörvény azt a bábrakapott eljárást kívánta kiküszöbölni, hogy terhelt a rágalmazó tényállítások közzététele, után