Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2. szám - Az akaratszabadság és a psychopathia büntetőjogi értékelése

49 got nem meriti ki az öiimeghatározó képesség, ez még céak lépcsőfok,, hanem annak a lényege a másképpen való cselekvés lehetősége. Ugy van, aliogy Aristoteles mondotta klaszszikltsan ávirpco7ros S(ret 7rpx£éü>v voy;h -/.cd xúptoc. Enélkül nincsen felelősségié vonás: ez etikai gondolatvilágunknak redukálhatatlan végső diktátuma, amely ismét azon a meggyőződésen alapul, hogy ilyen lehetőség az emberi élet világában de facto fennforog. Ennek a lehetőségnek a megléte pedig szintén egyike végső, tovább elemezhetetlen meggyőződéseinknek, amelynek objektív helyességében csak annyi joggal kételkedhetünk, mint abban, hogy igaz?ín a fehéret látjuk-e fehérnek. A büntetőjog klasszikusai mindenkör az akaratszabadság alapján állottak a legnagyobb energiával, emfázissal és polemikus hévvel. így a francia klasszikus kriminalisztikában a nagyemlékű Rossi,3 az olaszok közül a halhatatlan Carrara,4 a régebbi német irodalomban a felejthetetlen Binding,5 az ujabban a tüneményes tehetségű Sauer.6 Valahogy ugy van, aliogy J\íayer M. E., tudományunknak ez a szintén nagyszellemü ujabb munkása mondja, aki hihetetlenül vergődik az indeterminizmus igazságai s a determinizmus kételyei között: mi kriminalisták, ugy látszik, az indeterminizmusra vagyunk determinálva.7 Kísérletek, a büntetőjog tudományos rendszerét a determinizmusra épiteni, éppen nem voltak az ujabb időben ritkák anélkül azonban, hogy egynek is sikerült volna az ősrégi vitát megnyugtatóan eldönteni és lezárni. Ellenkezőleg, a kritikai gondolkodás a gyakran kiváló elmeéllel felépített elméletek között egyet sem talál, mely — legraffináltabb logikai eszközök igénybevétele mellett is esak hamar fenn ne akadna ellenmondásaink hálózatán. így elsősorban a pszichológiai determinizmus kisérlete. amely megelégszik, ha a rosszait magatartást a tettes szemé lyiségének, jellemének tudhatja be s ez alapon már kész kimondani az objektiv rosszaló értékítéletet a választási szabadságra való minden figyelem nélkül. Ezt a megoldást a büntetőjogban főképpen Merkol8 és nagyszámú hivei értékesítették. Ám hogy tehető felelőssé az egyén a jellemért, a személyiségért, ha mái' egyes cselekedeteiért tartozó felelőssége is ennyire problematikus? Helyesen mutat rá Simmel, 8 Traitó du droit pénal 319-320. 1 A büntető jogtudomány programmja cimen magyarra fordított művében I .31—32. ' Die Normen und ihre Übertretung, 2. kiad. II. lt> 79. 6 Die Grundlagen des Strafrechts 503—532. 7 Der allgemeine Teil d. deutschen Straf íveli ts, 451. s Lehrbuch d. deutschen Strafrcchts, 70. Magyar Jogi Szemle. i