Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2. szám - Az akaratszabadság és a psychopathia büntetőjogi értékelése

45 Az akaratszabadság és a psychopathia büntetőjogi értékelése. A magyar elmeorvosok VII. értekezlete keretében Budapesten az 1922. évi október hó 1-én tartott tudományos estélyen, dr. Oláh Gusztávnak a politikai psychopathákról tartott előadásához * fűzött reflexióképen felolvasta: dr. ifj. Rubcr József. Az a megtisztelő feladat jutott nekem osztályrészül, hogy az után a fényes és mindnyájunkra, szakon kivül állókra és szakmabeliekre egyaránt tanulságokban gazdag előadás után, amelyben ö Méltósága rószesitett bennünket, szerény erőimtől telhetően igyekezzem meg világitan i azokat a büntetőjogi vonatkozásokat, amelyek az Ő Méltósága által olyan fényesen fejtegetett pszihiatriai problémákhoz fűződnek. ö Méltósága a pszihiatria és a politikai élet érintkezési pontjait taglalta, az én kötelességem pedig azoknak a relációknak az elemzése lesz, amelyek a politika és a büntető jogszolgáltatás között egyfelől, a büntetőjog és a pszihiatria között, másfelől megállapíthatók, vagyis be kell mutatnom azt a keresztmetszetet, amit a politika és a pszihiatria egybefonódó szálainak csomópontja mutat a büntetőjogi értékelés sikjában. Hogy politikának és büntetőjognak érintkezési — pontosabban szólva — súrlódási felülete van, az túlontúl ismeretes. A közelmúlt tapasztalásai után senki sem zárkózhatik el annak felismerése elől, hogy az egyéni politikai cselekvőség bizonyos nemei a nemzeti és állami megmaradást veszélyeztetik. Nem is volt olyan történetileg fennállott politikai szisztéma, amelyik teljesen szabadjára engedte volna a politikai cselekvőséget s annak bizonyos nemeivel szemben ne kisérelt volna meg büntetőjogi represszió utján védekezést. Garofalo, az olasz naturalista büntetőjogi iskola egyik, — több tekintetben viszonylag jobbfelől álló vezéralakja, — a műit nagy hagyományai nyomán, amelyek éppen az ő pályájának javarésze alatt elhomályosultak, felvetette azt a kérdést, hogy van-e a bűncselekménynek egy, a tételes jog ilyen vagy amolyan rendelkezéseitől független tudományos fogalma, van-e delitto naturale? Elterelne programmszerii és fontos tárgyamtól, ha arra térnék ki, hogy miféle feleletet adott erre az önmaga által felvetett kérdésre a büntetőjog tudományának ez a buzíró búvára1 és mennyiben lehet sikerültnek tekinteni az általa nyújtott feleletet; hanem csupán azt akarom megemliteni, hogy a mi szakmánknak egy másik búvára, aki a mi alapvető problémáink megoldását a történe* L. nyomtatásban: O. G. Politikai pszihopaták. Budapest, 1922. Eggenberger. 1 Criminologia 30.