Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2. szám

36 Chesterton: Nincs szó a könyvben arról, hogy keresnie kellett volna a templomot. Ha tetszett, egyenesen odamehetett volna? Tanú: Igen, ha a könyvből idézi. Chesterton: Mi idézünk mindabból, ami bizonyítékul el yan fogadva. Ami ott meg van állapítva, azt valónak kell elfogadni. Tanú: De hiszen ez csak színlelés volt. Chesterton: Folytatnom kell az idézést, kisasszony. „Azzal a homályos érzéssel, hogy Topeék valahol nagyon közel laknak". Volt önnek ily általános érzése? Tanú: Jól tudom, merre kell Topeékhez mennem. Chesterton: És a következő hely az ön „általános érzéséről": „És hogy miként a gyermekek a forró bab és a jó vaj nevü játékban, belemelegedett a keresésbe, ha a tornyot látta és elhidegedett, ha nem látta". Nem az ön érzetének és nem csupán külső cselekvésének a világos megállapítása ez? Megállapitása-e annak, hogv ön nem tudta, hol laknak Tope-ék? Tanú: Én ugy magyarázom, hogy színlelés volt. Biró: Figyelmeztetem a bíróságot arra a tényre, hogy talán nem voltunk elég figyelemmel az ember lelki állapotára; és ha Landless kisasszony azt mondja, hogy azon eredeti író, akitől a jelen vizsgálat legtöbb adatait vettük, nem volt elég pontos, erre csak annyit mondhatunk, hogy a tanú valószínűleg túllépte szabályainkat. Chesterton: My Lord, felhívom figyelmét a „Feltételek" harmadik pontjára. Biró (az idézett pont elolvasása után): Igen, látom; első tekintetre világos, hogy ily értelmű megállapítás volt célbavéve. A többi az irodalom szomorú forgatába vész. Chesterton (a tanúhoz): Nos, miután „tévelygett" annak a helynek keresésében, amelyet igen jól ismert, ugy hiszem, találkozott egy kisfiúval? Tanú: Igen. Chesterton: Nem terhelem e beszélgetés elmondásával, de a fiu kész volt önt Topeékhez elvezetni? Tanú: Igen. Chesterton: És oly helyre vezette önt, ahonnan a boltíves átjáró látható volt? Tanú: Igen. Chesterton: És ön azt mondotta: „ott laknak Topeék"* Tanú: Igen. Chesterton: Erre a fiu azt felelte: „Nem igaz, nem ig*v van. Ott Jasper lakik." így volt? Tanú: Igen. Chesterton: És ön azt mondta: „Valóban?" és ön má-