Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1923 / 1. szám - Ellentétes curiai joggyakorlat a bankjegyfelülbélyegzés körül
19 ségeiket teljesíthessék, és a megajánlott fizetés elfogadását a pénztár zárva tartása okából a pénzintézet megtagadni nem. jogosult. Az 1920. év március 17. napján a le nem bélyegzett osztrák-magyar bankjegyek még törvényes fizetési eszközül szolgáltak, mert az 1700/1920. M. E. rendelet szerint ezek a bankjegyek felülbélyegzés nélkül csakis az 1920. évi március hó 18. napján szűntek meg törvényes fizetési eszközök lenni. A kifejtettek szerint tehát felperes cég az 1920. évi március hó 17. napján törvényes fizetési eszközként szereplő felül nem bélyegzett bankjegyekben az alperesek által megajánlott fizetés elfogadását jogos ok nélkül tagadta meg, ennélfogva az alperesek a fizetésül el nem fogadott bankjegyeket, melyek e napon már birói letétbe sem voltak helyezhetők, a felperes részére és veszélyére fizetés joghatályával kir. közjegyzőnél letétbe helyezni jogositottak voltak. Anyagi jogszabályt sértett e szerint a felebbezési bíróság," stb. # Hol van tehát a két ellentétes curiai álláspont között az igazság? Tény az, hogy a 2260/1920. M. (E. sz. kormányrendelet magánjogi vonatkozású intézkedéseket nem tartalmaz. Ez az önmagában is már hibáztatandó tény nem szolgálhat azonban a gyakorlati jogszolgáltatás alapjául. Nem lehet az a mérvadó, hogy a rendeletet nem látva előre a bankjegyfelülbélyegzés pánikjában előálló magánjogi bonyodalmakat, az 1920 március 17-ik napjának magánjogi vonatkozásairól megfeledkezett. Az sem lehet mérvadó, hogy egyes kivételes éles látású jogászok felértve a IV. polg. tanács Ítéleteiben kifejezésre jutott a pénzintézet igazgatósága és pénztárai közötti finom disztinkciót, közjegyzői letétbe helyezték az 1920 március 17-én esedékes pénzbeli teljesitést. A jog az átlagembernek védelmére szolgál; és egy tökéletlen tételes jogszabály alkalmazásakor nem a vele született tökéletlenséget kell belevinni a jogéletbe, hanem azokat a gyakorlati hatásokat, amelyeket ezen tökéletlen jogszabály a gyakorlati életben az átlagember agyában előidézett. Gondolhatott az átlagember arra, hogy amikor a magas kormány börtönbüntetés terhe mellett tiltja el a bankokat pénztáraik megnyitásától, nyilván azért, hogy a felülbélyegzés pánikjában gazdasági katasztrófa ne követkézzé^ be, hogy ugyanakkor az adós esedékes tartozását a bankdirektor magánlakására viheti el, avagy kir. közjegyzőnél helyezheti letétbe azt a pénzt, amelynek szokott módon való elfogadásában kormányrendelet akadályozza meg a hitelezőt. A II. polg. tanács döntése tehát közelebb áll az élethez, 2*
