Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 5. szám - A jogakadémiák megszüntetése és a jogi oktatás gyökeres reformja

141 esészeti karon divatos doktorátusi rendszert (kinyomtatott szakdolgozat alapján tartott colloqiűum az összes szaktanárok előtt), aminek nem is lenne minősítő ereje, csupán a jogtanári állásra, illetőleg a jogdoktorság lenne előfeltétele az egyetemi magántanári vizsgának. Az ilyen jogdoktor-magántanárok közül lennének kinevezendők az egyetemi jogi karokra a tanársegédek (adjunotusok), akik a rendes és rendkívüli tanároknak, ezek utasításai alapján, segédkeznének a colloquiumok felvételénél és az Írásbeli és szóbeli gyakorlatok Tartásánál. A tanársegédi állások szervezése az egyetemi jogtanári succrescentia szempontjából is felette kívánatos. Mindezeket a (jórészben közismert) reformgondolatokat — a legeslegvázlatosabban — csupán azért adtam elő, hegy a jogakadémiák tervbevett megszüntetése kérdésében elfoglalt álláspontomat igazoljam. Nézetem szerint ugyanis a jogakadémiák a mai állapotukban tényleg nem hagyhatók. Ha az egyetemi jogi karokon fennálló bajok miatt is jogos) panaszok vannak, még jogosabbak és élesebbek a panaszok a jogakadémiákon ma uralkodó visszásságok miatt. Ugy hogv bárminő fájdalmas nekem, mint volt jogakadémiai tanárnak, ki is mondani, de ha a jogi oktatást a miniszter ur egyáltalán nem lenne hajlandó reformálni, akkor a jogakadémiák inkább szűnjenek meg, mint a mai discreditált állapotban vergődjenek tovább. Ellenijén ha a miniszter ur felkarolja a jogi szakképzés reformjának gondolatát, akkor az általam fentebb vázolt uj rendben el tudom képzelni, hogy két jogakadémia — több semmiesetre sem — hasznos kisegítő szolgálatot teljesíthetne továbbra is a hazai jogászképzésnek. Ezen esetben ugyanis ki lehetne mondani, hogy a jogi tanfolyam két első évét lehet elvégezni jogakadémián is s ugyanitt lehet lehet letenni az első (u. n. alap-) szigorlatot, A két felső évfolyamot azonban kivétel nélkül egyetemen kellene végeznie minden joghallgatónak s itt tehetné a két szak-szigorlatot is. Ez a javaslatom ugyan látszólag lefokozná a jogakadémiákat (két évfolyamú intézetekké), de másfelől megfontolandó, hogy éppen a két első tanfolyam hallgatósága rendszerint oly népes az egyetemi jogi karokon, hogy a sikeres kiképzés végett két intézet, mely teljesen az egyetemi tanrendet követné s egyetemi magántanári képesítésű tanerőkkel lenne ellátva, még körülbelül szükséges és hasznos segitőtársa lenne az egyetemi jogi karoknak. Az egyetemi jogtanári succrescentia szempontjából is a két jogakadémia fenntartása csak előnyös lenne s a jogtudományok művelése szempontjából is üdvös mód lenne ez egyes tudományos hajlamú jogi Íróknak az elhelyezkedésre. Ugy hogy, miután erős a hitem, hogy a vallás- és közoktatási miniszter ur, aki a tudományos intézeteink felségé-