Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 4. szám - Mennyiben alkalmazhatók a sajtótörvény rendelkezései a fonográf, a gramofon s a film után terjesztett gondolatra

U9 dciat terjesztése az ily készülékek utján oiy gyorsan, oly -széles körben, azaz abban a terjedelemben, amilyent a nyomtatványoknál a „többszörösitése" szó fejez ki. Az egyik lényeges különbség a St. 2. §. második bekezdése alá eső készülék utján terjesztett és a nyomtatvány utján terjesztett gondolat között az, hogy sem a viaszhenger, sem a lemez, sem a filmszalag önmagában nem terjeszt gondolatot; ezek akár százával terjeszthetők, lehetnek pl. kirakatokban, önmaguk nem tudnak terjeszteni, szerveinkkel közölni semmiféle gondolatot sem. Alkar száz ilyenféle termék sem többszörösitett kifejezése tehát a gondolatnak, sőt az még a gondolatnak egyszerű kifejezése sem; ahhoz egy készülék a fonográf, a gramofon, illetve a vetítőgép szükséges, hogy a viaszhengerben, a lemezben, illetve a filmszalagban foglalt gondolat terjeszthető, emberekkel közölhető legyen. Ahhoz azonban, hogy az ily készülék terjeszthesse a gondolatot, már nem kell többszörösitve lennie a gondolatot magában foglaló tárgynak. Ebből következik, nézetem szerint, a legfontosabb különbség; nevezetesen az, hogy mig a St. 2. §. első bekezdésének kifejezett rendelkezése szerint a csupán egy példányban előállított nyomtatvány jogi értelemben nem sajtótermék, addig a gondolatnak a második bekezdés alá eső készülék utján eszközölt olyan arányú kifejezésére, amilyen arányú terjesztést a nyomtatványoknál a „többszörösitése" alatt kell érteni, megfelelően kell alkalmazni a sajtótörvény rendelkezéseit és pedig alkalmazni kell függetlenül attól, hogy a gondolatot magábanfoglaló viaszhengert, lemezt vagy filmszalagot egy példányban vagy több példányban állitották-e elő. Kétséjgtelenül ez volt nézetem szerint a törvényhozó akarata, mert ha azt akarta volna, hogy a sajtótörvény csupán abban az esetben nyerjen alkalmazást, ha a gondolatot magábanfoglaló viaszhengert, lemezt vagy filmszalagot többszörösitették, ebben az esetben a St. 2. §-ának második bekezdésére semmi szükség sem volt volna; az ezekben foglalt gondolat ugyanis szintén „valamely iratnak, ábrázolatnak vagy zeneműnek műszaki vagy vegyi uton előállitása" következményeként rögzitődik meg s ehhez képest ezek is a St. 2. §• első bekezdése alá estek volna. A törvényhozó tudta azonban, hogy a fonográf, a gramofon, a filmvetitőgép s más ilyenféle készülék — hacsak egy viaszhenger, lemez vagy filmszalag van is — alkalmas a gondolatnak olyan arányú terjesztésére, mint amilyenre a nyomtatványban foglalt gondolat, csak a nyomtatvány „többszörösitése" esetében alkalmas; tudta azt is, hogy éppen ezért ki kell emelnie, hogy itt a törvény rendelkezéseit nem a gondolatot magában foglaló termékre, hanem a gondolat kifejezésére kell alkalmazni. A tör-