Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám

12 Waltérs: Érintkezett ön Londonban Grewgious úrral, a család ügyvédjével? Tanú: Igen. Walters: Mondotta önnek, hogy látta Jaspert? Tanú: Igen. Walters: önök ketten tehát mindent tudtak róla? Tanú: Igen. Walters: Datchery alakjában beszélt-e valakivel? Tanú: Igen. Walters: Durdles-el? Tanú: Igen. Walters: Az ópiumos öregasszonnyal? Tanú: Igen. Walters: Sapsea polgármester úrral? Tanú: Igen. Walters: Bizalmasan beszólt velők? Tanú: Igen! Ismertem mindegyiknak hajlamait, egészen felcsigáztam lelküket, bolonditottam őket ós mindent kitudtam tőlük.. Walters: Bizonyára az ópiumos öregasszonytól is kérdezett egyetmást? Tanú: Ez a Gate House kapujáig kisérte Jaspert és suttogva kérdene tőlem, nem mondanám-e meg, hogy ki ő, mi a neve és hol lakik? Walters: És ön megmondotta neki, hogy Jasper János? Tanú: Igen. Kérdezte, nem adnék-e neki három és fél shillinget ópiumra. Azt mondotta, hogy karácsonyeste egy fiatal úriembertől, ki Edvinnek nevezte magát, három és fél shillinget kapott. Azt is kérdezte, hol találhatná Jaspert. Én mondottam neki, hogy a nagytemplomban. Walters: Elment az az asszony másnap reggel a nagytemplomba? Tanú: Igen; láttam egy oszlop mögött, amint ököllel fenyegette Jaspert. Walters: Azt hiszi, hogy tudott róla valamit? Tanú: Igen, hogy többet tudott jelleméről, mint amit mások gyaníthattak. Walters: Föltehetem-e, hogy nyomozásai szülték Jasperről való véleményét, hogy fokozták gyanúját? Tanú: Már elejétől fogva megvolt a gyanúm. Walters: Feljegyezte ön akkori sikereit? Tanú: Igen. Walters: Miképen? Tanú: Krétairáással. Walters: Miért krétairással? Tanú: Szeretem a rovásírás régi korcsmai szokását. Egy