Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - A nemzetgyülés és az alkotmány

63 akik sem a termelésben, sem a teherviselésben részt nem vesznek, a legszemérmetlenebb uzsorát űzik és egy-egy szobáért gyakran az egész lakás bérének 8—10-szeresét követelik." Ugyanígy a lakásbörzékre vonatkozó megjegyzései sem, stb. stb. Azonban messze vezetne, ha e megállapitásoknál hosszassabban időznénk. De különben is, a bajok közismertek. x\mi a tanulmány specifikus érdekességét megadja, az a baj okainak szokatlan és éppen ezért frappáns megvilágítása, valamint a javaslat, amelyet az orvoslás tekintetében tesz. A baj okát lényegileg abban látja a szerző, hogy ma úgyszólván ingyen elégíti ki a lakosság lakásszükségletét. Mig békében jövedelmének mintegy ötödrészét fordította lakbérekre, ma alig ötvenedrészét. Énnek következménye pedig az, hogy ugyanakkor, amidőn a szükségletkielégítés minden más tekintetben lényegesen szerényebbé vált, mint volt a háború .előtt: a lakásszükséglet kielégítése ma bőségesebben történik, mint a háború előtti időben. Statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy Budapesten ma kisebb a lakássürüség, mint volt a béke éveiben: 1910-ben egy szobára 2.35 lélek esett, 1920-ban 2.06. Ha ez a statisztika helyes, igazat kell adnunk a szerzőnek, aki szerint Budapesten ma nemcsak hogy nincs lakásszükség, de lakásbőség van. Szóval, a szerző.a mai lakásmizériák okát nem a lakáshiányban, hanem a kommunisztikus irányú kényszerrendszabályokkal összefüggő egészségtelen elosztásban látja. A lakáskérdés megoldása éppen ezért szerinte az. hogy el kell ejteni a ma uralkodó alapgondolatot, szakítani kell a hatósági kényszerrendszabályokkal és vissza kell térni a lakásügy terén is a normális jogrendre. E visszatérést nem máról holnapra képzeli, hanem hangsúlyozza, hogy megfelelő átmenettel kellene annak megtörténnie. Először a n&gylakásokra szüntetné meg a bérkorlátozásokat, a kislakásoknál csak fokozatosan. A felmondás korlátait is successive döntené le. De meg kell indulni és tovább kell haladni a szabadság irányában. Helyesen emeli ki, hogy a költözködés szervezésének és olcsóbbá tételének karöltve kellene járnia a korlátok megszüntetésével. Sok mindenre kiterjedő figyelme itt is, ott is elébe vág az ellenvetéseknek. így többek között behatóan foglalkozik azzal a súlyos ellenvetéssel, vájjon mi lenne a lakásforgalom szabaddá tétele esetén a köztisztviselőkkel? Erészben álláspontja az, hogy az államnak a házbérjövedelem emelkedése folytán megnövekedő házadóbevételéből volna ^a köztisztviselők lakbére fedezhető, a netán mégis jelentkező deficitet pedig közteherviselés alapján kellene fedezni, nem pedig egyenlőtlenül éppen csak a háztulajdonosokra hárítani. Helyesen mutat rá arra is, hogy a lakásügy rendezését és intézését vissza kell vinni a belügyminisztérium és a közigazgatási hatóságok hatáskörébe s arra, hogy ezt a birói tekintély megóvása is követeli. Szinte meglepő, hogy a mindössze 27 lapból álló tanulmány aránylag kis terjedelme mellett is az érvek, adatok, gondolatok mily gazdagságában bővelkedik. Fölöttébb kívánatos, hogy az államszocializmusból — melynek áldásaiban a háború alatt oly bőségesen volt részünk és amelyet ad absurdum vive a bolsevizmus alatt volt szerencsénk megismerni — valahára a lakásügy terén is kivergődjünk. A lakáskérdés végső megoldásaként e kívánságban a szerzővel nyilván olyanok is egyetértenek, akik javaslatát ma még időelőttinek tartják. — h— A magyar királyi Curia tanácsainak beosztása az 1922. évire. Polgári szakosztály. I. Elnök: Tőry Gusztáv dr., a m. kir. Curia elnöke. Birák: Pap István dr., Wesztermayer Vidor dr., Witt László, Dániel Lajos dr., Rácz Lajos, Gaiger Miklós, Mezey László dr. — II. Elnök: Túry Sándor dr., tanácselnök. Birák: Adolf Sebestyén dr., tanácselnöki cimmel, Schulek Kálmán dr., Görgey Sándor dr., Sereghy Mihály dr., Huszár Sándor dr., Jékey Dániel dr., Vámosy Mihály. — III. Elnök: Zsiross Kálmán, tanácselnök. Birák: Hrehuss Viktor dr., Pap Móric dr., Geiger