Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - A büntetőjogi beismerés. Tanulmány a büntetőperjog köréből

56 előzők folyamán már érintett álláspontommal, amely a cselekvést általános és egységes fogalomnál;: tekinti, amely a jogban, igy a büntetőjogban is ugyanaz, mint a természetes életben; a jogi megjelölés csak a vizsgálódás szempontjának jelzésére szolgál. Érdekes kérdés már most, hogy a beismerésnek szándékosnak kell-e lenni. A kérdésnek ilyen alakban való felvetése első látszatra a szándékos beismerés ellentétét dobja a gondolkodás elé, de követelményeket támaszt arra nézve is, hogy miképen kell értelmezni e vonatkozásban a szándékot, annak tartalmát és irányát. A kérdések megoldásánál ismételten rá kell mutatnom azon álláspontomra, amely a szándékot szintelen fogalomnak tartja és csak valamely történéssel kapcsolatban képzeli el." Szándékos pedig a cselekvés akkor, ha a cselekvő akaratos tevékenységét a tevékenység eredményének tudatában fejti ki. Miképen kell már most mindazt alkalmazni a beismerésre? Könnyebbnek látszik az akarat-elem értékelése. Az akarat közvetlen iránya ugyanis a cselekvés dinamikus folyamata. Figyelemmel már most arra, hogy a cselekvés itt: nyilatkozás, elmondhatjuk, hogy a nyilatkozásnak akaratosnak kell lenni. Az ellenkező eset olyan körbe tartozik, amelyben valamely külső — esetleg belső — fizikai vagy psychikai befolyásolás játsza a főszerepet. Nehezebbé akkor válik a kérdés megoldása, ha a közvetlen dinamikus folyamot mellé a hatást, a következményt is felvesszük. Annyival is inkább, mert a kérdésnek az akarat-mozzanat szempontjából való megoldásába tagadhatatlanul belejátszik a tudat is. Mi a beismerő nyilatkozat következménye? Akarnia kell ezt a terheltnek1? Ha akarnia kell, akkor mindenesetre tudnia is kell! De vájjon jogi — anyagi vagy perjogi — szabályozás tárgya-e a beismerésnek, mint olyannak a jogkövetkezménye'? Jól meg kell jegyezni, hogy a beismerés most' kiragadott egyediségében áll fejtegetéseink középpontjában. Nem inkább a belső alanyi érzés játsza-e itt a vezetőszerepet; az a belső érzés, amely bizonyos körülmények között sok tekintetben nagyobb és jobb tanitómes,tere a terheltnek, mint joghatások, következményeknek esetleges iszabatos ismerete. Mindezek figyelembevételével a magam részéről e 8 A szándék problémája a büntetőjogi és lélektani irodalom egyik legkedveltebb és egyik legfontosabb kérdése. A tudományos kidolgozás — ugy minőség, mint mennyiség tekintetében — arányban áll a kérdés jelentőségével. Csak utalok a bő irodalom egyes termékeire: a szándékfogalom általános tanára nézve v. ö.: Angyal, Finkey, Liszt, Merkel, Radbruch, Sturm — (mindezek a szándékot lélektani fogalomnak tartják, amely jogilag és erkölcsileg szintelen) — Bernolák, van Calker, Meyer M. E. — akik sajátos büntetőjogi, illetőleg etikai fogalomnak tekintik. — A szándék elemeinek irodalmából 1.: Angyal, Berner, Binding, Hippel, Illés, Finkey, Lucas, Löffler, Meyer, Schnierer, Werner, Alméndingen, Baumgarten, Bekker, Faier, Frank, Liszt, Kohter, Lilienthal stb.