Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - A büntetőjogi beismerés. Tanulmány a büntetőperjog köréből

34 belső indokoltságát a szuperindividualisztikus felfogfás is nehezen tudná másképen indokolni. Ezzel elvetettem egy uj kérdésnek a magvát, amely a büntetőjog u. n. objektív (vagyis a bűnösség kérdésével össze nem függő) problémái közé tartozik s az irodalomban a bűncselekmény tárgya néven ismeretes. Én a magam részéről ugy fogalmaznám meg az ez alatt a cim alatt tárgyalt kérdést, hogy a bűncselekmény objektív tényálladékában mi az a mozzanat, ami a cselekmény büntethetőségét indokolja? A puszta engedetlenségi mozzanat-e (Binding), avagy a materiális sérelem mozzanata, s ha az utóbbi helytálló, akkor közelebbről miféle szubsztrátum megsértése a bűncselekmény, alanyi jogé (Feuerbach), jogi jó-é (Rechtsgut, e kifejezés Birnbaumtól ered), vagy érdeké (Kessler)? • Ennek eldöntése kivül esik az ezúttal magam elé tűzött feladatkörön. Csak annyit akarok leszögezni, hogy a társadalmi élet az érdekek szférájában mozog. A bűncselekmények tárgya tehát érdek kell, hogy legyen és pedig alapvetésem világában nem egyéni érdek (nem egyéni érdek, mint olyan), hanem olyan kulturérdek, melynek megóvása hic et nunc magának az állami közösségnek a fennmaradása végett tekintetik szükségesnek. A büntetőjogi beismerés. Tanulmány a büntetőperjog köréből. Irta dr. Zehery Lajos, a m. kir. igazságügyministeriumban alkalmazott bírósági titkár. (Folytatás.) A terhelt ártatlanságának kétségtelen bizonyítéka volt a germán jogrendszerben a tisztító eskü letétele.*9 A vád állításával szemben tehát a terhelt ártatlanságának igazolása végett a tisztító eskü letételéhez folyamodott. Ennek a jogtételnek a következményeit azután a másik oldalon is levonta a germán jogi gondolkodás. És pedig ugy, hogy a tisztító eskü letételének megtagadását a bűnösség elismerésének tekintette. 40 A tisztító eskü jelzett természetének önként értendő következménye volt az a szabály, amely szerint bizonyos esetekben a tisztító eskü is ki volt zárva. Ilyen általános kategória volt a tettenérés esete (tettenérés eseteinek, illetőleg a tettenéréssel azonos jogi elbírálás alá tartozó esetnek veszi a germán jog az úgynevezett moltige (habende) Hand, blickender Schein és a gichtiger Mund eseteit; utóbbi a kifejezett beismerés fogalmának felel meg). L. ezekre nézve Hirzel: Der Eid és Tudichum: Geschichte des Eides.