Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - Kritikai tanulmányok a közjog és a magánjog megkülönböztetésének a kérdéséhez

27 észre, hogy ez a dualizmus Ulpianus óta kifogástalan1 logikai tisztaságú felosztási alapon adva van s a hiánytalan konstrukcióhoz semmi más nem szükséges, mint elhagyni bizonyos felszínes szemléletre mutató, egyébként azonban a rendszer lényegéhez nem tartozó mozzanatokat, amelyek a magvarázat s megértés helyett a homályt és zavart mozdították csak elő. Az a felosztási alap, amelyet én tettem magamévá, a cél gondolatán alapul. Az u. n. normatív juriszprudenciának. ahogy az a Kelsen koncepciójában előttünk áll, egyik végletes tétele az a megállapítás, hogy a cél a létező világhoz tartozik, ellenben a norma annak a világnak a rendje, aminek lennie kel), ehhez képest a cél a jogtudomány megismerési körén kivül esik, a jogszabályok megismerése és alkalmazása szemDontjálV)l közömbös.21 Meg kell ennél a pontnál jegyeznem, hogy a teleologikus módszer a jogtudományban az ujabb időben e nélkül az ujkeletü ismeretelméleti megalapozás né kül is erősen háttérbe szorult. A „törvényhozó szándéka" helyén, ha ott történeti konkrétumot keresünk, vajmi gyakran sötét ür tátong: dicstelenül, amely sem a jogszabályok megismerését, sem azok alkalmazását nem mozdítja elő és helytálló az a kritika, hogy aki ilyen törvényhozói szándékot keres a jogszabályok mögött, délibábot kerget. Ámde a mélyebben járó elmék csakhamar rájöttek a cél objektív fogalmára, amely „nem az az akarat, amelyből a jogszabály származik, hanem ^z, amely a törvény tartalmává vált."22 Ez a régiek által u, n. ratio legis et juris. Ebben a megtestesülésben pedig a cél nem más, mint a jogszabályokhoz igazodó magatartás várható következménye (hiszen a kauzális és a teologikus módszer ugyanazon kölcsönhatás szemlélete, az egyik prospektive, a másik retrosvektive). Mikor fentebb a közjog és magánjog elválasztásának a kérdésében a cél fogalmával dolgoztam, azt ebben az értelemben használtam. I ' Azt a jogtudományi reformirányt pedig, amelv a cél fogalmát a jogtudományból az ismeretelméleti korrektség jelszava alatt szeretné száműzni, leghatározottabban vissza kell utasítani. Kelsen egyéni jelentőségének elismerése mellett is meg kell róla állapítani, hogy egy jó adag hypermodern extravagancia nem áll se egyéniségétől, se módszerétől, se rendszerétől távol.23 A célgondolat kiküszöbölése ugyanarra a megölő betűhöz tapadó sivár hermeneutikára vezet, amelynél a jogtudomány Jhering fellépése előtt tartott.24 Ez után a kis módszertani kitérés után újból visszatérek 21 Kelsen 1. m. 84—94. 22 Wnch: Lehrbuch des Zívilprocesses 10. , 23 V. ö. Kantorowitz: Rechtswissenschafl und Soziologie 30. 24 Ennek kitűnő jellemzése Sternberg jeles kis könyvében — Einführung in die Rechtswissenschaft I. 127—135. — olvasható.