Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - Kritikai tanulmányok a közjog és a magánjog megkülönböztetésének a kérdéséhez

22 mi az állam, ha azt többnek tartjuk, mint egyes emberek szabályozott együttlétének, ha nem akarjuk azt atomizálni, egyénekre „feloldani". Már most, ha valaki a társadalomnak (jelen fejtegetéseim szempontjából egyértelmű, ha azt mondom, az államnak, a jognak) ilyen szuperindividualisztikus fogalmazásából indul ki, akkor még mindig két ut áll előtte. Az egyik ut az állam öncéluságából, szükségszerűségéből indul ki. Az állam célja maga az államhatalom, saját hatalmának minél erőteljesebb kifejtése (Treitschke); az állam olyan szükségszerű formája az emberi életnek, hogy minden, ami az állani fentartásához szükséges, eo ?pso indokolt, további indokolása nem szükséges. Ez a felfogás (Ranke, Gierke, Wach) könynyen megtalálja a jog végső orientációját az állam ienmaradási és hatalmi érdekeiben. A felfogás bírálatát különösen abból a szempontból, hogy a jogi alaptörvény ebben a fogalmazásban képes-e kitölteni azt a kört, amelyen belül egy ilyen alaptörvény szükségességét érezzük, — későbbre hagyom. Gondolkodásunk, amely könnyen kész belátni az individualisztikus társadalom- és államfelfogásnak az elégtelenségét és készséggel hajlik meg az állam magasabbrendüsége előtt — az* állami öncélúság' ily apriorisztikus^fogalmazásától is idegenkedik s az állam magasabbrendűségét az egyén felett csak abban az esetben hajlandó elismerni, ha az állam nem önmagában, létezésének hatalmi állásának puszta tényében, hanem viszont valamely erkölcs^ eszmében birja létalapját, így a legújabb irodalomban Sauer abból indulva ki, hogy a jog az állam rendje (ezt sem kívánnám ez alkalommal bolygatni), a jog alaptörvényét az állam céljának a szolgálatában látja. És bár egész fejtegetésének az az alaphangja, hogy az államcél a legmagasabb egység, a végső integráció a jog birodalmában, azok a nézőpontok pedig, ame.yek a szuverén államhatalom célkitűzéseire irányadók, — kivüle esnek a jog megismerési körének, — mégis szükségesnek tart egy [^rafiaal; a; aXXa yévo;-t. Szükségesnek találja, hogy az államcélt perfékcionista - evolucionista értelemben határozza meg : az államnak tagjaiban végbemenő tökéletesedésében látja az állam, s azon keresztül a jog célját17. Az államcélra, államérdekre utalás tehát akkor, amikor a jog végső elvét keressük, nem kielégítő, hanem csupán kitérés a feleletadás elől egy assertórius Ítélettel, amely a magunk elé tűzött megismerési feladatokat egyáltalán nem mozdítja elő. Az államcéllal operáló jogtudományi alapvetés tehát csak ugy fog gyümölcsöt hozni, ha nem tér ki annak kifejtése, vagy legalább is megjelölése elöl, hogy mi is hát az államcél. Ha az e tekintetben számbajövö fontosabb felfogásokat 17 I. m. 352-353.