Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - Kritikai tanulmányok a közjog és a magánjog megkülönböztetésének a kérdéséhez

15 szat csak gyakorlati-kazuisztikus kérdésekben tűnik ki éleseiméi üségével, éjiemben konstruktív-dogmatikai tekintetekben kevés értéket mutat fel,1 — még sem tagadható, hogy ha korunk jogtudománya rendszere felépítés tekintetében a klasszikusókorét messzire fölülmulta is, éppen legkinosabb feladataink közül számos nyugtalanította már az Antoninusok udvari jogtudósait is. Ámde bármily messzire nyúlik vissza egyes jogászi vitakérdéseknek az eredete, ez csak kevéssel mozditotta elő a végleges megoldást. A hatalmas irodalom, mely egyes kérdések nyomán támadt, egész tömkelegét nyújtja a ki nem elégítő félmegoldásoknak, amelyek a makrancos problémát egyre ujabb és ujabb szempontok megvilágításában mutatják be, de minthogy általános elismerést kivívó feleletet adni egyik megoldási kísérletnek sem sikerült, az uj nézőpontok végső eredményben uj kételyeket jelentenek. Bár kiváló szellemek erőfeszítése sem tudott közmegnyugvást teremteni, a meg-megujuló irodalmi kísérletek még sem a Sysiphus-munka vigasztalan képét mutatják. Ugyanis a jogtudomány szellemi tudomány lévén, alaptanai jelentékeny mértékben szubjektív érvényűek, tudományunk művelője tehát eleget tett minden kötelességének, ha elméleti tételeit a saját gondolatvilágának végső alapvetéseivel összhangba hozza, egységbe foglalja. Az ilyen megismerés, mint fentebb röviden jeleztem volt, csak bizonyos mértékig szubjektív természetű, annak jelentősége nem szorítkozik az egyéni szellemi életre. Ugyanis az ilyen eredmények az igazság értékével birnak mindazokra, akiknek eszmevilága a szerzőével azonos, vagy ahhoz közeleső végső alapokra van felépítve. De az ellentét instruktiv erejénél fogva megkönnyítik a megoldást azokra nézve is, akik más végső szempontoknak hódolnak. Azoknak a jogtudományi fejtegetéseknek tehát, amelyek bizonyos túlságosan is sokat vitatott, de se el nem döntött, se ki nem merített vitakérdések megoldását kísérlik meg, létjogosultságát nem lehet tagadni.2 Ezek a megfontolások bátorítottak fel arra, hogy a közjog és magánjog megkülönböztetésének kérdésére vonatkozó tanulmányaim és elmélkedéseim foglalatát nyilvánosság elé bocsássam annak utáná, hogy ez a feladat a különböző jogtudományi ágak számos jeles művelőjét oly igen régóta foglalkoztatta s azt legutóbb is dr. Tóth Lajos professzor ur a Magyar Jogi Szemle hasábjain sokoldalú megvilágításban és magas színvonalú megbeszélésben részesítette. 1 Kelsen: llauptprobleme der Staaísrechtslehre 268. 2 A végső alapelvek szubjektív érvénye nem csupán a szellemi tudományok sajátsága. Megvan ez, bár kisebb mértékben, az exakt ismert-tágaknál is. Az emberi gondolkodás egyik tragikuma általában az, hogy a megismerés eredményei sokkal bizonyosabbak, mint azok a végső alapok, amelyeken azok nyugszanak. -