Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - A valutaperek

7 polgári judicaturánkban, mivel a magánjogi szabályaink szerint nint láttuk — az átszámítási árfolyamra nézve döntő nap nem a lejárat, hanem a tényleges fizetés napja és a késedelem tkezményeit sem lehet csak a késedelmi kamatok megitéléí megállapítani. Mindezeknél fogva azt hiszem, hogy az egyedüli helyes birói gyakorlat az, hogy akkor, midőn az idegen pénznemről szóló tartozás országos pénznemben teljesitendő, az átszámitásva nézve döntő az az árfolyam legyen, melyet a tényleges fizetés napján jegyeztek. Ennek az álláspontnak a helyességét talán alkalmas megiteni a német judicatura is, mely a mienkhez hasonló törvét alapján keletkezett. így kimondta a német Reichsgericht .1920. évi február 20-án, 300/919. III. számú Ítéletében, hogy az idegen valutáról szóló tartozás teljes törlesztéséről csak akkor lehet szó, ha a szolgáltatás a teljesités időpontjában a tartozás kének megfelel, ezért kötelezte az adóst a késedelmi kamatokon kívül még oly összeg megfizetésére is* mely a lejárati és Lési nap közti árfolyamkülönbözetnek megfelel. (1. Juristische Wochenschrift 1920. évi 9-ik füzet 637—638. old.). A Reichstchtnek ez a döntése most állandó gyakorlatnak mondható és ami különösen hangsúlyozandó, a német jogászok, kik ezzel a dóssel fokglalkoztak, azt helyeslik (1. erre nézve még Jurist. Wochenschrift 1920. évi 1. füzet 13. old. skv., továbbá 42., 43., 44. old., valamint 9-ik füizet 594. old. skv.). Ezzel e kérdés megbeszélését be is fejeztem, holott idetartozó probléma még van több is; ide tartozik pl. az a kérdés, jon a pénzünk nagy elértéktelenedése folytán alkalmazható-e a gazdasági lehetetlenülés elve? Hallomás szerint pl. egy belföldi kereskedő adós tizezer schweizi frankkal; ha azt ma meg kellene tényleg fizetni, tönkremenése biztos. Egyik további kérdés az, hogy az idegen valutába elmarasztaló Ítéletet a végrehajtási törvényünk melyik rendelkezései rint lehet végrehajtani1? Mindezekkel talán más alkalommal fogok foglalkozni, ez alkalommal legfontosabbnak tartottam azt, hogy az eddigi irdicáturát birálat tárgyává tegyem és minthogy a valutaobléma mindenesetre nemzetközi jellegű, kiemeljem, hogy talán a külföldi biróság gyakorlata és jogászok felfogása figyelmen kivül nem hagyható és hogy ezzel, valamint a jelen megszélés rendén felhozott érvekkel talán némileg hozzájáruljak fiihoz, hogy bíróságaink e kérdéssel behatóbban foglalkozva, dicaturánk helyesebb, a teljesen megváltozóit viszonyokat is ryelembe vevő irányban fejlődjék.