Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 1. szám - Külföldi államfők magánvagyonának jogi helyzete Angolországban

79 Külföldi államfők magánvagyonának jogi nemzete Angolországban. Multkorában a csekély terjedelemre szorított napilapjainkban is olvas­ható volt uz a londoni jelentés, mely szerint egy angol polgári fellebbe­zési biróság, a londoni Court of Appeal megváltoztatta azt az alsóbirósági ítéletet, mely kimondotta, hogy Ferdinánd bolgár királynak Angolország­ban levő, rnitnegy 400,000 font sterlingre becsült jószágai a bolgár állam tulajdonának tekintendők, tehát a hálvoru kezdetén az Angliában található bolgár államtulajdonra elrendelt lefoglalás alá esnek. A Court of Appeal nem tette magáévá ezt az álláspontot hanem akképen döntött, hogy a bol­gár király emiitett jószágai magántulajdonnak tekintendők, vagyis a le­foglalásuk érvénytelen. Az angol fellebbviteli biróság eme határozatával felszínre vetett kér­dés már jó idő óta tüzetes megbeszélés tárgya az angol jogi sajtóban és a judikaturában. Különösen J894. óta, amikor III. Sándor orosz cárnak tra­gikus halála a legnagyobb mértékben aktuálissá tette a kérdés teljes tisz­tázásának a szükségességét. Az elhunyt cárnak ugyanis legnagyobbrészt orosz kötvényekből álló magánvagyona volt az Angol Bank őrizete alatt, amely vagyon akkor körülbelül háromszázezer font sterlingnyi értéket képviselt. A Controller of Legacy and Succession Duties közbelépése követ­keztében megindult a széleskörű vita abban a kérdésben, hogy a kérdéses kötvények, mint külföldi államfő magánvagyonához tartozó értékpapírok örökösödési illeték fizetésének kötelezettsége alá esnek-e vagy sem? Az angol jövedéki hatóságok több mint 6 fontnyi vagyoni illetéket vetettele ki a cári kötvényekre, míg az orosz nagykövetnek a lordkancellárhoz in­tézett előterjesztése szerint „a vagyoni illetéknek egy idegen uralkodó va­gyonára történő kiszabása alig egyeztethető össze a nemzetközi előzé­kenység uralkodó szabályaival." Hosszas diplomáciai huzavona után ax orosz nagykövet álláspontja döntött s az illeték-kiszabást mellőzték. Lássunk egy pár esetet az angol judikatura analóg döntéseiből. A Vavasseur v. A'rupp-ügyben az az elv jutott érvényre, hogy a bí­róságnak nem áll hatáskörében egy külföldi uralkodót eltiltani attól, hogy vagyonát ebben az országban (Angolország) helyezze el. Lord Cottou biró nak az itélet indokolásában kifejtett véleménye szerint „ez ország egyet­len bíróságának sem állhat hatáskörében valamely külföldi uralkodó va­gyona felett rendelkezni, még inkább afelett, amit az ő saját magán­vagyonától megkülönböztetésül közvagyonának nevezünk azon államnak, melynek ő az uralkodója. A The Parlament Belge-ügjben a Court of Appeal ítéletének indoko­lása idevonatkozóan egyebek közt a következőket tartalmazza: „Gondosan mérlegelve a The Charkich -ügyet, az a véleményünk, hogy itt a korábbi analóg esetekből levezetett tétel tökéletes kifejtése a nemzetek jogának, t. L, hogy minden szuverén hatalom abszolút függetlensége és a nemzet­közi tapintat arra vezet minden szuverén államot, hogy tiszteletben tartsa bármely más állam függetlenségét, vonakodjék territoriális igazságszol­gáltatását gyakorolni bármely hazai b'rósága által bármely uralkodó, kö­vet személye, valamely más állam közvagyona vagy bármely követ va­gyona felett, bárha ezek mind a saját fenhatóságának terüleión vannak." A Mighell v. The Sultan of Joftore-ügyben a Master of tho Rolls a fellebbezési biróság Ítéletének kibirdetésekor a következőket mondotta: „Ugy tetszik nekem, hogy a törvényszék tekintélye által az alapelv töké­letesen le van fektetve. Ez ország bíróságainak nincs hatáskörükben el­járni egy független külföldi uralkodó felett, ha csak alá nem veti magát az ország (Anglia) igazságszolgáltatásának. Az a körülmény, hogy egy külföldi uralkodó abban az országban lakik és itt mint magánegyén, álnév alatt húzódik meg, még nem jelenti azt, hogy ez az uralkodó alá is veti magát a belföldi bíráskodásnak s lehetővé tegye azt, hogy valamely magánjogi szerződés megszegése miatt törvénybe idéztessék." Tekintélyes nemzetközi jogi irók, mint Bynkershoek, Martens, Whar­ton, avagy Bluntschli lényegében egyetértenek azzal az állásponttal, mely-

Next

/
Oldalképek
Tartalom