Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 1. szám - A királyválasztás joga

kezik. hogy ha a dinasztia megszűnnék Ausztriában tényleg uralkodik, vagyis elvesztené a többi feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul együtt birtoklandó országokban az urajmat, Magyarországon is megszűnnék uralkodni. Jászi Viktor azonban ezt a tanát nem az 1723. I. t.-c. 4. §-ából, hanem az 1723. II. t.-c. 7. §-ának eme szavaiból vezeti le: „regum Hungáriáé descendentes eorundemque legitimos, romanocatholicos successores, utriusque sexus Austriae archiduces. juxta stabilitum in aliis regnis, et provinciis haereditariis . . . primogeniturae ordinem . . . transferunt". Szerinte ennek helyes értelme az, hogy a magyar trón örököse az említett királyoknak (Károly, József és Lipót) azon római kathoiikus vallású mindkét nemű leszármazója legyen, aki a többi örökös országokban és tartományokban már megállapított elsőszülöttségi rend szerint ezen királyoknak az ausztriai főhercegségben érvényes jogutódja. S minthogy ma (1903) az ausztriai főherceg uralma alatt álló országok fejedelme ausztriai császár, az ausztriai főhercegség alatt az osztrák császárságban való jogutódlást kell érteni s ebből következteti, hogy ha a dinasztia az ausztriai tartományoik felett való uralmai ervesztené, tagjainak a magyar trónra való igénye is megszűnnék. Minthogy .Jászinak ez a felfogása a magyar királyságot az ausztriai császárság függvényévé tette volna s a magyar országgyűlésnek azt a jogát, hogy koronázás alkalmával önállóan és a magyar törvény alapján tegye bírálat tárgyává, vájjon a koronázandó-e az, akit meg kell koronázni, azaz a törvény szerint trónra következő személy-e, semmivé tette volna, — Polner Ödön és e sorok irója élesen megtámadtuk Jászmak teóriáját s — támaszkodva Szilágyi Dezsőnek érveit'ere és az 1900. XXIV. t.-c. ama kijelentésére, hogy az 1723. I. és I). t.-c. ugy keletkezésére, mint feltéleleire nézve önálló & a tronörökösödés minden kérdése ennek rendelkezései szerint bírálandó el, —• a magyar felfogásnak abban igyekeztünk kifejezést adni, hogy a magyar trónörökösödési törvényben megállapított öröklési rendet függetlennek állítottuk minden ausztriai-jogszabálytól vagy változástól. Jászi válaszom miatt személyes kérdésben fel is szólalt s nyomban azt a Kijelentést tette, hogy szubjektív inszinuációk azok, melyeket előadásomban az ő felfogásához fűzök, Ennek oka mindenesetre az volt, hogy a magyar királyi méltóságnak a Jászi-féle magyarázat szerint feltétlenül az osztrák császársághoz való hozzákötése részünkről hazafiatlan álláspontnak minősíttetik és hogy ő hazafiatlan álláspont elfoglalásával meggyanusittatik. Pedig hát kétségtelen, hogy a Jászi-Viktor-féle álláspont akkor, t. i. 1903-baji, amikor még a Habsburgok birodalmukban feltétlen urak voltak, az ország