Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 1. szám - A királyválasztás joga

36 és az 1867. évi XII. t.-c. §-ára s az ott hangoztatott feíoszthaíatlan és elválaszthatatlan együttbirtoklásra hivatkozva azt íáJlitja, hogy a feloszthatatlan és elválaszthatatlan együttbirtoklás' nemcsak elengedhetetlen kelléke (postulatuma), hanem egyenesen valóságos feltételeképen van megállapítva a nőági -öröklésnek. Lássuk tehát mit mondanak az idézett törvények. Az \72S. évi I. és nem II. t.-c. 4. §-ában ugyanis az ország rendéi kijelentik, hogy az ausztriai ház nőágát Magyarország trónjába és koronájára kikiáltják (1. §.), a Németországon belül és kivül fekvő örökös országokban már megállapított elsőszülöttségi írónöröklési rendet elfogadják s örömüket fejezik ki, hogy az elsőszülöttség rendjét ő császári és királyi felsége is elfogadja (3. §.) a fiág előjogával, ugy, hogy azt a nőt vagy annak férfiörökösét, aki az ausztriai, házban elfogadott, emiitett elsőszülöttségi rend szerint az ausztriai ház országainak s tartományainak örököse lesz, ... egyszersmind az ugyancsak feloszthatatlannak értendő Magyarország ..... kétségtelen királyának tartsák s koronázzák". Hol van itt az ausztriai örökös tartományok birtoka akár postulátumként, akár előfeltételként megállapítva? Hiszen ebben csak az foglaltatik, hogy az ausztriai háznak Németországon kivül s belül fekvő országai és tartományai feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul a magyar király által együtt birtokoltassanak, ha t. i. ilyen országok vannak az ausztriai ház uralma alatt; továbbá, hogy Magyarország és részei is feloszthatatlanok. Az egész törvénycikknek a célja pedig sem valamely követelménynek, sem valamely előfeltételnek a megállapítása, hanem konstatálása annak, hogy a rendek óhajtása és a király óhajtása a nőágra nézve megállapított elsőszülöttségi rend tekintetében teljesen megegyezik. Hogyan lehet tehát ebbe a törvénycikkbe és annak különösen 4. §-ába belemagyarázni a rendek kikötését egy oly képtelenségre nézve, amelyről a törvényhozás akkori tényezői egyáltalán nem nyilatkozhattak? Hogyan merték volna az alázatosságukban és lojalitásukban émelygősen áradozó rendek szóba hozni azt a lehetőséget, hogy az osztrák örökös tartományok feletti uralmat az ausztriai dinasztia elveszítheti? Ha pedig magát az elvesztés faktumának lehetőségét nem lehet feltalálni a törvényben, annál kevésbbé lehet az ezzel szorosan összefüggő postulátumot, kikötést vagy feltételt. A feloszthatatlan és elválaszthatatlan együttbirtoklást pedig annál kevésbbé lehet a nőági örökösödési rend feltételeként magyarázni, mert a most idézett törvénycikknek szövege szerint ez a kitétel nem Ausztriára és Magyarországra, hanem csakis az osztrák örökös tartományokra vonatkozik, s e tekintetben megköti a dinasztiát; hogy örökösödési szer-