Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 7. szám - A felsőház-javaslat

4 23 Ilyen u; közjogi tény lenne az, ha a nemzetgyűlés őket mint közvetlen törvényhozókat megerősítené. Amennyiben tehát a nemzetgyűlés a felsőház újjáalakításánál a születést és a vagyont, mint a törvényhozásban való közvetlen részvételre szóló jogcímet elismerné, ezzel nem jogi kötelességet teljesítene, hanem a hagyományok megbecsülésében álló erkölcsi hajlandóságának és amellett talán annak a belátásnak is tenne eleget, hogy az előjogukban megerősített családok tagjaik közt hosszú idő óla tapasztalt kiválóságnál és amellett vagyoni képességük magas fokánál fogva alkalmasint széleslátkörü és a törvényhozásban való részvételre alkalmas férfiakat fognak nemzeni. A beterjesztett törvényjavaslat a fentebb méltatott szempontokat a következő formában ajánlja érvényesíteni. Az örökös iörendiházi tagsági joggal felruházott családoknak összes 24 évet betöltött, magyar állampolgár férfitagjai a felsőházba maguk közül ugyanannyi tagot választanak, mint a vármegyei és városi törvényhatóságok. (9. §.) A javaslat e rendelkezéséből azt kell következtetni, hogy a kormány is azon a véleményen van, hogy az 1918. évi november hó 16. óta szünetelő főrendiház volt főrendü tagjai a törvényhozásban közvetlen részvételre való jogukat ősi jogon, illetőleg az 1885 : VII. és 1886 : VIII. t.-c. alapján többé nem igényelhetik. Ahho, hogy a felsőházban újra helyet foglalhassanak, a javaslat értelmében is egy uj törvény alapján történő megválasztatásuk szükséges és noha a javaslat 9. §. 3. bekezdése az első választás alkalmával a passzív választójogot csak a volt főrendeknek adja is meg, — a választandók korlátolt számánál fogva (57) mégis sok olyan főnemes, aki a főrendiház tagja volt, nem kerülhet be az uj felsőházba. A javaslat tehát nem gondoskodik a már elért volt főrendiség eo ipso megerősítéséről, hanem az 1886 : VIII. t.-c. 2. és 3. §. szerint készült családkönyvbe felvett hercegi, grófi és bírói családok körében választásokt tervez, amikor is a választójognál nem köt ki sem értelmi, sem vagyoni cenzust, és csak azokat zárja ki ki, akik a képviselőválasztójogot esm gyakorolhatják. A magunk részéről ugy véljük, hogy megfelelne a nemzeti erkölcsnek és a nemzet érdekében való lenne (inert a politikai szélforgóba egy állandó elemet vinne be); — ha a nemzet gyűlés — habár átmenetileg is - valamilyen formában megerősítené felsőházi tagságát az 1886 : VIII. t.-c. alapján készült családkönyvbe felvett családok ama tagjainak, akik az 1885: VII. t.-c.-ben megállapított, illetőleg a valutáris viszonyoknak megfelelően újból megállapítandó vagyoni censusnak is megfelelnek. A nemzetgyűlés ilyen ténye egy már korábban szerzett, de időközben szünetelő jognak inegerősitése volna.