Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 1. szám - A terror pszichológiája [3. r.]

24 leni felhasználása. Sajnos a félelem felhasználásának utja nem mindig a morál ösvényén halad; hanem — főkép, midőn a társadalmi életben egyensúly zavarok keletkeznek^— zegzugos kiugrásokat tesz; ilyenkor azután nem a szociális éleinek, hanem a rendbontásnak tesz szolgálatot, A^megfélemlités alábbi osztályozásából mindenütt kiérezhető, hogy melyik faija a terrornak halad, a kultúra s morál utján s melyik tér le arról si áll antiszociális érdekeknek szolgálatába. 1 A terror terjedelme szerint lehet egyéni és csoport megfélemlítés; ha a terrort egyén egyén vagy csoport csoport ellen használja. Az egyéni terror ismét lehet kétoldalú vagy egyoldalú. Előbbi esetben egy ember áll egy emberrel szemben, utóbbi esetben pedig csak egyik oldalon van egy embei, á másikon több. Elméletileg a leigázó is lehet több vagy egy ember, a leigázott is. Gyakorlatilag azonban csak a legritkább eset az, midőn egy ember többet képes akarata ala haj tani, ez rendszerint csak akkor lehetséges, ha a terrorista állig föl van fegyverkezve; a megtámadottak pedig fegyvertelenek; asszonyok, gyermekek, vagy tehetetlen öreg emberek. m Az egyéni terrornak nagyobb szociális jelentősége nincs, főleg" ha az izoláltan lép fel. Legtöbbször tehát csakis a büntetőjog keretébe tartozik s mint kényszerítő bűncselek mény (zsarolás, rablás stb.) esik értékelés alá. Ha azonban, csoport lép fel egyén vagy csoport ellen, akkor az mái a szociális jelenségek körébe tartozik s a kollektív kriminalisztikai értéken felül társadalmi jelentősége is van. Ilyen eset az pl. midőn {1 sztrájkolok a gyárost; a felizgatott tömeg a politikust, vagy hatóság tagját: a fanatizált mob, a más vallása lelkészt támadja meg. igazi szociális s nem ritkán történelmi jelentőségű azon ban a csoportok terrorja, mikor csoport csoporttal, osztály osztállyal áll szemben, s nem múló hirtelen fellobban ás. hanem tervszerű előkészítés váltja azt ki. Typusa ennek a koiiímnnisták terrorja, mely nem momentán, áímcnetj célra, hanem állandó uralomra törekszik. Itt már élet-halálra megy a küzdelem; a, társadalom szükségképen kél részre szakad7's mindenkinek vagy egyik vagy másik táborba kell tartozni. Az egész társadalmat felkavaró harc és küzdelem nem tűri a semlege-eket; mert azok legjobb esetben is gyannsak. Vagy egyik vagy másik párthoz kell tartozni szükségképen. A terrornak ez a legszörnyűbb formája. Sokáig azonban ez a kölcsönös terrorizálás nem tarthat, mert ez tulajdonképen nem terror, hanem legvadabb s késhegyig menő harc; aminek boizasztóságát'fokozza az, hogy nem külső ellenség támad melv elől lehetséges a, visszavonulás, hanem az azelőtti időkben vagy talán az előbbi órában még békésen égyüti élo emberek