Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 3. szám - a fiatalkorúak kriminalitása az országos bűnügyi nyilvántartás s a bűnügyi statisztika módszereiben

176 A kriminálstatisztikai 'megbízható adatgyűjtés, illetve' módszeres feldolgozás azonban az egyéni lapok, az erkölcsi és, vagyonibizonyitványok révén közvetve az országos bűnügyi nyilvántartás fonetikus rendszerén nyugvó szakszerű értesítésadásokból táplálkozik (27.500/1909. I. M. sz. rendelet 4. pont Továbbmenve, ha a 27.500. és 27.600/1909. I. M. számú rendeletek fiatalkorú egyéni lap typusait módszertani nézőpontból vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a Bn. céljai indokolta prevenciós tartalmon kivül — a zömöt tevő „F" és nevelőotthonbeli növendékekről kiállított „E" typusu egyéni lapok kérdőpontjai büntetőjogilag fedik, a bűnügyi nyilvántartóhivatal részére kiállítandó bünietőlapokat Amellett, hogy ezeknek az egyéni lapoknak személyi, tárgyi és jogi előzményei nagyrészt a nyilvántartóhivatal jogászi elmeélü értesítésein (értesitőlapok, erkölcsi bizonyítványok) nyugosznak, ebben a tényben a statisztikai hivatal részére az egyéni lapok adatainak ellenmondása vagy jogi ingadozásaik esetén meg van adva az értesitéskérés utján a szigorú adatgyűjtés jogászi ellenőrzésének módja, ami az adatszolgáltatás helyességének és teljességének elsőrendű biztositéka. Sőt minthogy a kriminálpolitika egyik lapja, a ároktőn" fchatótényezője a generális és speciális „visszaesés" statisztikai adatszolgáltatása az egyéni lapokban a bűnügyi nyilvántartásnak az „azonosítás" külön tudományágán nyugvó értesítéseit tükrözi vissza: végelemzésben az tűnik ki, hogy a nyilvántartási módszer a bűnügyi politika céljaira a maga közvetett összmüködésében is a bűnügyi statisztikáénál aktívabb tendenciát mutat. Ezt az aktívabb tendenciát ellensúlyozza azonban a nyilvántartás módszerének kriminálpolitika: közvetettsége, időbeli (fonetikus módszer) és térbeli (Bn. 17. §. 4. pont) korlátozottsága. A bűnügyi nyilvántartás módszerének igazi jogi eredményei az általános és a fiatalkorúak kriminál politikája szolgálatára csak a bűnügyi statisztika módszerének közvetítésével annak feldolgozásában állhatnak. E két tevékenység a kriminálpolitikának tehát nem szubszidiárius, hanem integráns része. A kriminálpolitika adminisztratív és legiszlativ céljait az ismertetett és összemért két módszer jelenlegi összhatásában tökéletesen azért nem szolgálhatja, mert az összhatás eredményei, a bűnügyi statisztika huzamosabb idejű megfigyelést és adatgyűjtést igénylő módszerein át feldolgozva, az intézkedő államhatalomnak gyakran oly időpontban jutnak csak tudomására, amikor az orvoslással nem csak a technikailag nehézke-