Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1921 / 1. szám - A nemzetek szövetségének első közgyűlése
\ 3 Az credeii tervezeteket annyira kiforgatták, a komolyabb figyelmeztetéseket annyira mellőzték, hogy alig került a nyilvánosságra a 14 állam fenhangon hirdetett egyhangú megállapodásával szerkesztett szöveg, a tárgyilagos kritika megállapíthatta, hogy ez a szövetségi szerkezet csak paródiája a nemzetek ama szövetségének, melyet az emberiség boldogitására oly megnyugtató színekben hirdettek. Sokan nagy reménnyel néztek a nemzetek szövetségének intézménye felé. Csaknem mindnyájan a beígért szövetséget a nagy világháború egyetlen vigasztaló jótéteményének tekintettük. Elgondoltuk, hogy mily üdvös lehet az, ha a népek a rettenetes katasztrófa után a megértés gondolatától áthatva, az összetartozandóság érzetétől lelkesítve, az igazságos jog uralmát biztosító szövetségbe egyesülhetnek. A nagy világháború után a nemzetek szövetsége, lenne bár ez a legtökéletesebb szervezet, ha csakugyan azt a nagy célt sikerrel akarja szolgálni, hogy a nagy háború után az igazságosság uralkodjék és az összes szerződési kötelezettségeket a szervezett népek kölcsönös összeköttetései folytán gondosan tiszteletben tartsák, csakis akként tartottuk megvalósíthatónak, ha az a háborút megszüntető igazságos, a megértő, a kiengesztelő békekötés szilátd talpkövén épül fel. Ily alapon valóságos áldás, uj jogi és erkölcsi világrend megszületése kapcsolódhatott volna a nemzetek szövetségének intézményéhez. Ez lett volna a győzök világtörténelmi hivatásának méltó betöltése. Mihelyt azonban a békeszerződéseket nem ez a szellem sugalta, de a legyőzött nemzetek leigázásában egyes államok életforrásainiak megsemmisítésében keresték a tartós világbéke föltételeit: akkor eltaszították azt a szilárd alapot, melyen a nemzetek nemzetközi szervezése uj és a nemzetek között nélkülözhetetlenné vált közös munkának áldásos, epochális korszakát jélentlietné. Az alapvetésnek ezen államférfiúi és diplomáciai nagy eltévedése dacára és dacára annak, hogy erre az ingatag alapra állított szövetségi intézményt, miként ezt az a nemzetek szövetségéről szóló megegyezés (Pacte des nations) 26 czikkéből álló rendelkezései megteremtették, az előttem ismeri népszövetségi tervezetek leggyengébbikének tartom, még sem tántoríthat meg abbeli meggyőződésemben, hogy ez az elhibázott alapvefés a szervezetnek önkényes uralmi elemektől hemzsegő taitalma éppen tarthatatlansága miatt a népek mentalitását arra fogja serkenteni, hogy az alapvetés rettenetes hiányosságát megszüntessék és a megértés szilárd alapjára helyezzék az általánosan megnyugtató kiépítést. Ma már nem lehet elzárkózni az elől, hogy a nemzenek a nemzetközi béke és biztonság elősegítésére, a nemzetek közötti közös munkára fontos kötelezettségeket vállaljanak, hogy a nemzetközi vitás kérdések 1*
