Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 3. szám - A terror pszichológiája [5. r.]

155 i A rémités démoni gonoszsággal és agyafúrtsággal állitotta össze azokat az életjavaka.t, melyek az emberi szervezet normális működéséhez föltétlenül szükségesek s ezeket a javakat állandó veszélynek tette ki, amivel jártak a szakadatlan izgalmak és aggódások. Egy pillanatig nem volt nyugta a polgári társadalomnak, örökös zaklatottság és izgalom volt az élete, amire tervszerüleg törekedtek; hiszen lapjaikban számtalanszor publikálták azt, hogy a burzsoát rettegésben kell tartani; mert vezetőik tudták, hogy az örökös aggódás őrli meg" az idegeket s szereli le az ellenállásnak még a gondolatát is. Legfőbb s közvetlen életfentartási javai az embernek: élete, szabadsága, lakása, ruhája, élelmiszerei, állása — a legnagyobb változatosságban örökös veszélynek voltak kitéve. Éjjel-nappal a Damokles kardja lebegett az emberek feje felett; s az ig-azsághoz hiven el kell ismerni, hogy ebben az egyben finomságra törekedjtek, mert Damokles kardját a képzelhető legvékonyabb lószőrön függesztették fejünk főié, hogy az minden pillanatban leszakadhasson. Különösen az ellenforradalmároktól remegtek, mint a kocsonya s hisztériás túlzásokkal mindenütt ellenforradalmárokat láttak. « Elrettentő például számtalan ártatlan embert ki is, végeztettek semmiségekért ily cimen. így Herceg Gézáit, aki gépírásos röpcédulát adott át pár embernek a lipótvárosi bazilikában, melyben a népbiztosokat dőzsölő zsarnokoknak tüntette fel; azt a szerencsétlen hivatalszolgát, aki csak annyit mondott, hogy az ántánt Budafokon van, vége a Kun Béla uralmának. És egész légióját az áldozatoknak lehetne felvonultatni, akik beszédes tanúi lehetnének a túlvilágon az emberi vadságnak és kegyetlenségeknek; meri ezeknek, Perrynek, a sHollánoknak, Návaynak, Mikovényinak, Várkonyinak s a száz és száz ártatlan embernek, azért kellett meghalnia, hogy a rémület mélyen befészkelje magát az emberek lelkébe, hogy ezen a réven gyilkos hatalmuk megerősödjön. De nemcsak az élet, hanem az emberi szabadság, vagyon, lakás, élelmiszerek dolgában is örökös rémületbén tartották a polgárságot. A túszok szedése; az ellen fon adalmárság gyanúja cimen való letartóztatás mindig és minden tisztességes embert fenyegetett. Rendesen éjjel jártak, mint a haramiák, s akkor szedték össze áldozataikat, s kinoztak meg gyakran a terroristák már útközben, vagy dobták a l)u nába. A házakat elkobozták, üzleteket kifosztották, a takarékbetéteket s a páncélfiókok tartalmát lefoglalták; ahol aranyat s ezüstöt találtak, megdézsmálták. Lakásainkat feldúlták s goromba és hatalmaskodó proletárokkal töltötték meg; a társadalom söpredéke járt-kelt éjjel-nappal lakásunkban, mint az útszéli csárdában. Olyan elemek htároztak