Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 2. szám - A terror pszichológiája [4. r.]

K9 szenved, örökös aggodalomban élünk, amit azonban csendes megnyugvás követ a halál bekövetkezésekor, mert a bekövet­kező csapás gondolatához hozzászoktunk, vagyis a fiziológia nyelvén szólva, a bekövetkező, fájdalmas esemény elviselésé­hez megfelelő módon átalakultak idegsejtjeink. Ha ellenben feleségünket vagy gyermekünket, aki rövid idővel ezelőtt tá­vozott hazulról, halálra sérülve hozzák haza, az aggodalom helyét a legnagyobb fokú rémület foglalja el, ugyancsak az imént emiitett fiziológiai okokból; d) annál nagyobb a féle­lem, minél fontosabb életjavunkat látjuk veszélyben. Ez a magyarázata annak, hogy az élet megsemmisülésének veszélye váltja ki a legnagyobb félelmet, mely a hirtelen fellépő veszélynél rémületté fokozódik, mert a legfőbb jó, az élet. Egész fizikai szervezetünk, annak minden funkciója, s psychikai életünk minden megnyilvánulása arra van ren­delve, hogy életünket fenntartsa. A többi életjavak csak má­sodsorban jutnak ugyan szóhoz, de midőn ezek életjelt adnak magukról, ezek a másodrangú funkciók nem öncéljai a szer­vezetnek, hanem szolgái s eszközej az egységes célnak, az életfenntartás céljának. Ez vezeti s irányítja minden lépé­sünket; ez minden élő szervezetnek ura, parancsolója és kor­látlan zsarnoka. Nincs egy mozdulatunk, egy érzésünk, aka­rásunk és gondolatunk, mely közvetve vagy közvetlenül össze ne folyna s ne koncentrálódna az életfenntartás s az élet jobbá, szebbé, tartalmasabbá tételének egységes céljában ép ugy, amint koncentrálódnak a nap sugarai a gyűjtőlencse fó­kusában. Miután azonban vannak közvetlen és közvetett élet­fenntartási célok; a félelem e) annál nagyobb, minél közvet­lenebb életfenntartási folyamatainkat támadja meg a fenye­getésben levő baj veszélye. Legnagvobb tehát a félelem, ha az ugy-nevezett vitális szükségérzéseket támadja meg, mert ha ezek kielégitóse lehetetlenné válik, fizikailag válik lehetet­lenné az élet is. Ilyen közvetlen és elsőrendű szükségérzósek az evés. ivás, lélekzés, alvás; egy fokkal távolabb esik a ruház­kodás, lakás stb; még távolabbiak a jóléti, fényűzési, intellek­tuális, erkölcsi, vallási és esztétikai szükségérzések; mert ezek kielégitése nélkül meg lehet élni, — igaz ugyan, hogy állati sorba sülyed az ember, de él. — Az állam, midőn az állami élet folytatása végett rendes viszonyok közt polgárai­tól azt követeli, hogy életfeltétjeleiket biztositó javaikból áldozzanak fel egy bizonyos részt, rendszerint az utolsó cso­portban levő javakhoz nyul. A Károlyi-féle úgynevezett nép­köztársaság már a második csoport javait is megdézsmálta; a kommunisták pedig azt tűzték ki célul, hogy a burzsoát elsőrendű életjavaitól is megfosszák, amit az élelmezés rosz­szabbra fordulásával a népbiztosok és mindenféle politikai megbizotta«k nem egyszer cinikusan hirdettek, midőn azzal

Next

/
Oldalképek
Tartalom