Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 2. szám - a pénzügyi jog 1920-ban

MAGYAR JOGI SZEMLE Szerkesztő: Dr. ANGYAL PÁL, egyetemi tanár. Megjelenik minden hó 1-én, július és augusz- Előfizetési ár: Egy évre 120 korona, félévre tus hó kivételével. 60 korona, negyedévre 30 korona. Egyes szám Szerkesztőség: Budapest I., Naphegy-utca 21. ára mellékletekkel együtt 10 korona, a mellék. Telefonszám: 142—58. lapoké füzetenként 5 korona. 2. szám. Budapest, 1921 február 1. II. évfolyam A pénzügyi jog 1920-ban. Elnöki megnyitó beszéde Benedek Sándornak, a kir. közigazgatási biróság másodelnökének, a Jogászegylet pénzügyi jogi szakosztályának 1921. évi január hó 15-én tartott ülésén. A pénzügyi jog az imént lezajlott 1920. évben nemcsak megtartotta azt a pozíciót, melyet részére a jogélet területén a háború és a forradalmak gazdasági rombolása kijelölt, hanem fontosságában emelkedett is. Ez egy logikai folyamat. Az állami szükségletek emelkedésével párhuzamosan emelkedni kell a pénzügyi jog jelentőségének is, amely jog, a közjövedelmek előteremtésének és okszerű elosztásának súlyos problémájával foglalkozik. A jogtörténet is e mellett bizonyít. A pénzügyi jogtudomány fejlődése és fellendülése Franciaországba* és Angliában összefüggésben van ezeknek a nemzeteknek háborús költségeivel s azzal a körü!ménn3rel, hogy a francia költségvetés már 1860-ban s az angol már 1873-ban elérte a két milliárd frankot. A mi költségvetésünk a béke utolsó éveiben emelkedett erre a fokra. Manapság pedig a még le nem tárgyalt folyó évi költségvetés szerint, Csonka-Magyarország előirányzott kiadása tetézi a 20 milliárd koronát. Az állami szükségleteknek ez a soha el nem képzelt felszökkenése megmagyarázza a pénzügyi jog mult évi fejlődését s azt a folytonos tevékenységet, melyet a pénzügyi jogéletben tapasztaltunk. A nemzetgyűlés az 1920. évben nyolc adótörvényt alkotott. A törvények alkotásánál az adópolitikai szempontok domináltak. Minden egyes törvény bevallott célja az állami jövedelmek fokozása volt, ami egy 20 milliárdos költségvetésnél érthető és természetes. A törvényhozás felemelte a fogyasztási adókat, az egyedáruságok jövedelmét, az egyenes adókat, a vagyonátruházási és a bélyegilletékeket az értékpapír forgalmi adót, a bányailletéket s mint uj adóforrást behozta a kiviteli illetéket és a fényűzési forgalmi adót. A fiskális pénzügyi cél melleit sem mondható, hogy a nemzetgyűlés adótörvényei teljesen figyelmen kívül hagyták volna a pénzügytan elismert axiómáit, valamint a pénzügyi közigazgatásban és bíráskodásban szerzett tapasztalatokat. Ebben bizonyára része van annak a szakMagyar Jogi 8«eml«. 6