Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1. szám - Edvi Illés Károly

64 á kényes és nagy ügyekben úgy a tárgyalásvezetés mint a vád és véde­lem képviselete, elsőrangúkig volt ellátva. A táFgyalásvezetés minden részletre kiterjeszkedő, alapos, körül­tekintő, higgadt és mindenekfölött tárgyilagos yolt. A tárgyalást vezető elnökök teljes tudatában voltak az őket terhelő súlyos erkölcsi felelősség­nek. A közvélemény követelte a tárgyalások gyors menetet. A nagyközön­ség körében sürün hallatszottak hangok: kár ezeket az ügyeket ily hosz. szan tárgyalni. Ez az óhaj azonban a tárgyalást vezető elnököknél süket fülekre talált. Jís aki ismeri a magyar birói kar tradicióit, annak nem is lehetett kételye az iránt, hogy ez igy lesz. Mert a közérdek igenis meg­követeli, hogy az ügyeknek ebben a csoportjában a megtorlás lehető gyorsan következzék be. Elismerést és tiszteletel érdemel tehát a főlárgyalási elnököknek az a törekvése, hogy az alaposság ne essék a gyorsaság áldozatául és a főtárgyaláson ,< a védelem tel­jes szabadsága érvényesüljön. A B. P. 319. §-a laxalive fel­sorolja a perbeszédek félbeszakításának eseteit, s ezzel megjelöli a hatá­rokat, melyeken belül a perbeszédek mozoghatnak. E határon belül azon­ban a védelemnek teljes szabadság biztosítandó. Ezt minden, főtárgyalási elnöknek szem előtt kell tartania. Fokozott mértékben terheli azonban e kötelesség a kommunista ügyek főtárgyalási elnökeit azért, mert az ügyeknek ebben a csoportjában a perorvoslat ki lévén zárva, a birói té­vedésekkel szemben remedium nincsen. Tisztelettel és elismeréssel kell nyilatkoznunk a vád és védelem képviseletéről is. A védelem helyzete hálátlan volt és nehéz. Oly bünt volt kénytelen védeni, melyet a józan társadalom méltó megvetése sujt. Az eljárt védők ennek teljes mértékben tudatában voltak és közülök többen erre védő­beszédük során reá is mutattak. Ez azonban nem tartotta őket vissza attól, hogy teljes energiával és odaadással sikra ne szálljanak védenceik érdekében. Eljárásuk csak tiszteletet érdemel. * És annál inkább kinos volt az a magatartás, melyet a védők irányá­ban több alkalommal a hallgatóság tanúsított. A védelem ezekben az ügyekben önzetlenül teljesilctt nehéz kötelességet. Mert a vádlottat védeni kell. És minél súlyosabb a bűncselekmény, mellyel terhelve van, annál nagyobb a védelem jelentősége. Nem következés, hogy aki ellen vádat emelnek, az bűnös. Ártatlan egyén is kerülhet a vádlottak padjára. A vé­delem hivatása megelőzni, hogy ártatlan egyén clitéltessék, vagy hogy valóban bűnös egyén ügye súlyosabb elbírálásban részesüljön, mint ahogy annak a törvény szerint helye van. Erre a kommunista vádlott épp ugy jogos igénnyel bir, mint más. Ami az ítéleteket illeti, talán lesz még alkalmunk a felmerült jog­kérdésekkel foglalkozni. Az alkalmazott büntetési tételekhez pedig az esetek alapos ismerelének hiányában nem szólhatunk. Hangsúlyozni kí­vánjuk azonban, hogy elvileg a büntetések szigora megnvuglut. Nem azért, mert a közhangulat követeli a szigort. A közhangulat nyomása a biróra nézve merőben illetéktelen befolyás, mely alul magát emancipálni köteles De a szigort kívánja az itt szereplő egyének bűnösségének foka, amit talán tüzetesebben indokolni nem szükséges. Ha valaha volt létjogosultsága a halálbüntetésnek, ugy az ügyeknek e csoportjában ez fennforog. Sok büntetőjogászunk van, ki a halálbünte­tés fenntartásának nem volt hive. De a lefolyt események mindnyájunkat meggyőzlek arról, hogy a halálbüntetést eltörölni nem lehet. Ha a kér­dés újból szóba kerülne : ma, azt hiszem, valamennyien a halálbüntetés fenntartása mellett foglalnánk állást. e. s.

Next

/
Oldalképek
Tartalom