Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 9. szám - Jogi és lénytani személyiség [8. r.]

r>39 valamely közigazgatási hatóságról is vehettük volna. PélcL az árvaszékről. Másfelől pedig megjegyzendő, mikép maga az a kategória, amelynek az imént elmondottak logikai szükségszerűséggel eléje állitanak, nem áll kevésbbé szoros összeköttetésben a birói mintsem a közigazgatási hatóságoknak az egyediségével. S annak is okát adjuk (XI.), miért hogy mégis épen birói hatóságról vettük a példát, amelynek, birói hatóságnak, a rendes ügykörébe az effélék nem tartoznak. Tehát kategória, mondtuk. Még pedig olyan kategória, amellyel az eddigiekben még nem volt alkalmunk foglalkozni. De adjunk neki mindjárt nevet is. Azaz, hogy egyelőre ezt inkább csak kísértsük meg. Igazabban, magát a nevet már fentebb előlegeztük. Mondók (108. old.), hogy eszmei rabszolgák. Ilyenekul szemlélve a szemlélteket, jelesül arra való tekintettel, hogy péld. királyi tábla, országgyűlés tisztelt ház, Curia, árvaszék, létök szövetjében és miségében nem másak, mint a város, vagy Kaszinó; jogalanyisággal mindamellett, épen csakúgy miként a rabszolga, fölruházva nincsenek. S e tekintet alapjában helyes is. Igaz hogy szervezetök szorosságában véve mindezek egymás között megint különbözők. De e különféleség elvégre is csak afféle, mint ahogy a szövetfélék is különbözők egymás között. T. i. arra gnddolva miként posztók, vásznak külön-kűlönféle szálakból, és külön-különféleképen szövék egybe. A lényeg azonban az, hogy mégis valamennyien csak' szövék és szőttesek. A fölvetett nevezet mégis mindamellett nem helyes, Anélkül, hogy emiatt maga a véle jelzett kategória az ő jogosultságát egészében elvesztené Csupán, hogy némi megszorításra szorul az igazság érdekéből. Ezt is nemsokára (XIII.) látni fogjuk. De előbb még tüzetesen meg kell jelölnünk valamit. Névszerint azt a pontot, amely a nyitja, oka és ugy szólva a tengelye annak a párhuzamnak, amellyel ezúttal foglalkozunk. Az emberi lényt tekintve is két egészen különböző, s ép ezért egymástól küíönváltan szemlélhető dolog az, ami a következendő. És pedig először! s az, hogy az ember értelmiséggel és akarattal biró lény. S hogy következésképen intellektuális szervül magánjogi véghezviendőkben is, maga, mint mások számára alkalmas. Másodszor, hogy ő jogalany. Csakis az előbbivel volt fölruházva a servus. Igazabban ezzel is csupán, föl lehetett ruházva. T. i. föltéve az arsgg&jó életkort, az alkalmatlanná tevő testi vagy elmebeli fogyatkozásoknak a hiányát (alább XIV.). Ellenben a jogalany-ember egyesiti magában mind a kettőt. Igazabban csakis az utóbbi az, amivel ő föltétlenül föl