Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1. szám - A királyválasztás joga

12 aktuális trónbirtoklást is megszünteti az, ha az ország alkotr mányos önállósága a jogosult részéről nem . respektállalik. Az ország függetlenségének tiszteletben tartása állandó követelménye a pragmalica sanctio-nak, ha ezt nem teljesítik, ugy megszűnik az öröklési, illetve uralkodási jog, quasi méltat!am ság folytán és az ilyenkor ipso facto beálló trónvesztés országgyűlési deklarációja nem lesz detronizálás, mert csak konstatálja a trónbirtoklási vagy öröklési jog megszűnését. Az ilyen esetben quasi önmagát detronizálja az alkotmányellenes uralkodó vagy az alkotmányos öltállást tagadó Öröklésre jogosult leszármazó. „Kikötötte a pragmatica sanctio — mondja az 1867. XII. t.-c. 2. §-a — azon föltételt is, hogy Magyarország alkotmányos közjogi és belkormányzati önállósága sértetlenül fenntartassék. A ma megadott helyzetben nem foglal el, nem emleget senki olyas álláspontot, mintha IV. Károly nem tartotta volna be ezen föltételt, mintha tagadta, mégsemmisitette avagy súlyosan negligálta volna Magyarország és Társországai emiitett önállóságát... Ilyenféle oka tehát ma nincs, nem lehetne királysága megszűnésének . . . Másik, az 1867. XII. t.-c. második szakaszában szintén érintett és a pragmatica sanctioban megállapított ,,feltétele ' a trónörö'kösödésnek és a királyi trón megtartásának az, hogy a dualizmus, az osztrák császári trón együttes birtoklás, helséges legyen, illetve factum legyen. Ez a feltétel általán az összes jogosultakra, az öröklési joggal birokra, úgymint á Irónonülökre egyképpen kiterjed. Lehetetlenné válása az szes Habsburgok jogigényét elenyészteti. „Azon nö vagy annak férfi örököse, ki az osztrák örökös országok (1804. óta osztrák császárság, ujabb néven, a birodalmi tanácsban képviselt országok és királyságok stb.) örököse leend, Magyarországban és csatolt részeiben is királynak tartassék és koron áztassék", mondja a pragmatica sanctio. 11723. II. 4. §.) A kikötés indoka és célja tudvalevőleg az, ami a törvényben kifejezésre, is jut, hogy a „bel- és külerőszak elleni biztonság együttes erőkkel teljes sikerrel fenntartható legyen." Az ország külellenség elleni sikeres védelmére mint főindokra támasztották a karok és rendek mindig a Habsburgház meghívását és öröklési jogát. Az 1867. XII. t.-c. 2. §-a idevonatkozólag igy rendelkezik : „Megállapítván ez ünnepe alapszerződés (t. i. a Pragmatica Sanctio) a Habsburg-ház trónöröklési jogát, kimondotta, hogy azon országok és tartományok, t. i. a magyar szent korona Országai és az osztrák császárságot képező országok és tartományok a megállapított öröklési rend szerint feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul