Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1. szám - A királyválasztás joga

-10 fényesen nem történt. Ezért lemondásnak országgyűlési elfogadása nem is történhetik. Ha azt, ami történt, jelesül akár a királyi kinyilatkoztatást időleges visszavonulásáról, akár magát az uralkodói gondok alól való menekülést, lemondásul tekintené, az egybegyűlő magyar országgyűlés nagy tévedésből lulajdonkép megfosztást, detronizációt követne el. II. A király trón nem üresedett meg az 1918. november tizenhatodiki u. n. „bőviteit nemzeti tanácsnak" a köztársaságot proklamáló határozata folytán sem. Hiába dörögte ott a „nagyszerű" elnök Hock János, hogy egy trónt törtünk össze. bizony ő tőlük az a trón jogi épségben fennmaradt volna. Sem a király aktuális uralmi jogát, sem a trónörökösök virtuális jogigényét nem birta megsemmisiteni az a néphatározat, melyet egy ellenörizhetlen elemekből összeverődött vegyes társaság, — ugy mondatik — elfogadott, amelyhez az ott uralkodó irtózatos terror miatt még hozzászólni, annál kevésbbé ellenezni nem lehetett volna, életfeláldozás nélkül. — Ezt a néphatározatot, melyhez a nemzet szabad jogi meggyőződése nem járult hozzá, s jogi erőre nem emelt, mint ahogy szerzői remélték, jogforrásul nem tekinthetjük, annak királysági államformánkat eltörlő erőt, a király és az örökösödésre jogosult ágak törvénybiztositotta jogát megszüntető joghatályt nem tulajdonithatunk. Nem váltotta föl egy percre sem köztársasági államforma, sem a népköztársaság, sem a tanácsköztársaság idején a királysági államuralmi formát, nem dönté meg a királyság nemzeti intézményét. A tanácsköztársaság bukása óta fennálló tényleges uralmi állapot jogilag köztársaságnak szintén nem minősül; hanem csak a királyi uralkodás tényleges szünetelése forog fenn. — Vagyis ezekhez képest megállapítható, hogy a forradalmak aktusai s tényleges hatalmi megnyilvánulásai a királyi jogot és hatalmat, a királyi széken való örökösödést nem érintették, tehát a király választási jog feléledésének tételét forradalmi detronizációra támasztani semmikép sem lehetne, Ez azt hiszem, nem is kontrovers, aminthogy alig nyilatkozik oly jogi felfogás, mely alkotmányjogi jogforrásoknak ismerné s törvényrontó erővel biroknak elfogadná a néptörvényeket, vagy a forradalmi kormányzótanács rer». deleiéit. III. Az már most a további, utolsó és tulajdonkép legnehezebb kérdés, vájjon a Habsburg-ház öröklési jogát és IV. Károly koronázott király alkotmányos hatalmát megszüntette-e m**?