Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 3. szám - A régi perek

150 A bajon tehát mind a jogkereső közönségnek, mind a jogszolgáltatás közegeinek érdekében sürgősen segíteni kell, csak az a kérdés, hogy melyik módot kell a segitésre választani ; át kell-e alakitani a régi pereket a polgári perrendtartás szóbeli eljárására vagy fenntartva a törvény mostani szabályát, megtartva e pereket a korábbi, u. n. rendes eljáráson, ezt az eljárást kell-e a következményeknek megfelelően módosítani? Bizonyos, hogy az átalakítás gondolata nagyon népszerű, a törvény életbeléptetése előtt is sok hive volt, hivatalos jelenlésekben és szakcikkekben most is sokan javasolják. A fentebb ismertetett azokat az érveket, amelyekkel az átalakítás mellőzését a törvényjavaslat indokolása és mások támogatták, részint túlzottaknak, részint most már, a törvény életbelépése után, idejüket multaknak mondják. "Szerintük nincs szükség semmiféle harmadik perrendtartásra, bonyolult szabályozásra, elég csak annyit kimondani, hogy minden folyamatban lévő rendes pert érdemleges tárgyalásra kell kitűzni s a beadott periratokat előkészítő iratoknak tekintvén, az igy előkészített szóbeli tárgyalás alapján kell határozatot hozni. Minthogy most már alig van olyan per, amelyben periratváltás nem lenne, a keresetnek más bírósághoz áttételéről most már ritkán lehet szó és igy a hatáskör és illetékesség kérdésében nem fordulhatnak elő bonyodalmak, a peregység elvére és a szerzett perbeli jogok védelmére alapított teoretikus érveknek pedig háttérbe kell szorulniok a gyakorlati célszerűség szempontja előtt. A kétféle eljárásból származó helytelenségeket az átalakitás egyszerre megszünteti s kizárólagos uralomra viszi az uj, tökéletesebb eljárást. Nézetünk szerint is tisztán a gyakorlati célszerűség szempontja döntő a kérdés megoldásában, de éppen ebből a szempontból tartjuk helyesebbnek az átalakitás mellőzését, mert meggyőződésünk szerint az Írásbeli eljárásban már összebonyolított peranyagnak szóbeli tárgyalása több munkával terhelné meg a bíróságokat, mint ezeknek a pereknek helyesen reformált Írásbeli eljárás szerinti befejezése. Nem is szólva arról, hogy a pernek felsőbirósági elintézése a referálás alapján sokkal kevesebb idejébe kerül a felsőbíróságnak, mint ugyanannak a pernek a szóbeli tárgyalása, nem fejtegetve tüzetesen azt sem, hogy a már becsomózott, Ítélet előtt álló rendes per elsőfokon is gyorsabban elintézhető birói előadás, mint szóbeli tárgyalás utján, még a periratváltás vagy a bizonyítás szakában álló rendes perek gyors befejezését is könnyebben lehet tárgyalás nélkül elérni, már pedig bármennyire igaz is az, hogy a szóbeli tárgyalás az igazság kiderítésének alaposabb és biztosabb eszköze, mint az írásbeliség, a birósá-