Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 3. szám - Az izgatás psychologiája

137 I végett lássuk e három szellemi, intermentális érintkezés lelkiszerkezetét Az utánzásban, kontágiumban, s szuggesztjóban, — mint minden psychicai működésben — feltalálható a három tudatelem, t i. értelmi, érzelmi s akarati elem ; ezek az elemek azonban szertelenül különböző modalitásban és erősségben lépnek föl. Az utánzásnál rendesen uralkodó az értelmi elem, éppen azért van ennek a csoportéletben oly nagy s állandó szerepe, mert a túlnyomó értelmi elem lassan keletkezik és fejlődik < ugyan, de mély gyökeret ereszt, mig az érzelmek, különösen a/ indulatok az egyéni vérmérséklet különbözősége szerint, rövidebb vagy hosszabb' idő alatt eltűnnek. Joggal mondhatja tehát Tarde az utánzásról szóló müvében, hogy az utánzás elemi társadalmi jelenség. Minél felsőbbrendű a társadalom, minél magasabb a kultúra, annál nagyobb az utánzásban az értelmi elem s igy a célszerűség s okosság, mert az utánzás előbb az értelmen keresztül szűrődik át, s csak azután lép fel az akarat. Ha az értelem a mintát célszerűtlennek találja, elveti azt s nem lesz belőle utánzó cselekmény. Ellenben, minél mélyebben sülyedünk le a kulturfejlődés rétegein, annál inkább visszahúzódik az értelem s lép előtérbe az érzelmi elem. A műveletlen ember mindent utánoz, ami neki kellemes, s ami alsórendű vágyait és ösztöneit kielégíti, mig a müveit embernél ezek a motívumok visszahúzódnak s az értelemszerüség veszi kezébe az akarat irányítását. Különösen a csoportok psychicai működésénél domborodik ki a most emiitett fejlődési különbség. Egy szakképzett szervezett testület elhatározásánál csaknem teljesen az értelem irányítja az utánzást, mig tömegnél kizárólag az érzelmek s indulatok viszik a vezérszerepet. Éppen azért minél szakszerűbb a csoport vagy testület működése, annál tárgyilagosabb az utánzás s annál kevesebb abban a szubjektív érzelmi elem. Egy tudományos testület vagy birói teljes ülés tanácskozásánál a kedélyhullámzások összeszorulnak s a szavazásnál, ami lényegileg utánzás, a logikai igazságok vezetnek. Kommunista gyűléseken azonban, midőn tömeglélektani vizsgálódásaim közben az agitátort s az elbolonditott tömeget félrehúzódva megfigyeltem, szinte érzékelhető volt, hogy a tömegből az értelem utolsó szikrája is elröppent, s mikor mint felbőszült fenevadak halált kiáltottak a burzsoáziára, agyműködésükből a felkorbácsolt gyűlölet minden erkölcsi s igazságérzést kiszorított. Az agitátor izgató szavai nyomán vehemens erővel váltódtak ki mint utánzó tudatfolyamatok azok az alsórendű érzelmek, melyek az izgató beszéd szerves folyományai voltak. Az utánzásnál az Utánzó tudatosan, tehát akarattal cselek-