Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1943 (11. évfolyam, 40-41. szám)

1943 / 40-41. szám

sabbrendüsége is. „Amint a szobrász a műremeket az alaktalan agyagmasszából — így jellemzi a bírói szellemi munkát a budapesti kir. ítélőtábla 1931. évi évnyitó teljes ülésében —. úgy formálja ki a bíró is az anyagi igazságot művészi kézzel, fáradságos értelmi és lelki munkával a per adathalmazából, állandóan szem előtt tartva, hogy nem légüres térbe szerkeszti bele ítéletét, hanem azzal embersorsot intéz, könnyet szárít vagy fakaszt, szilárdítja vagy megrendíti a jog és erkölcs uralmába vetett hitet és közmeggyőződést."" Nem lehet csodálni, hogy abban, akinek lelkében a bírói hivatás ilyen magasztos képzete él a bírói eszményről is fenséges kép alakult ki. ..A magyar bíró — mondja a kir. Kúria elnöki székének elfoglalása alkalmával — hazafiasán érző. föl- és lefelé független, sokat tanult és tapasztalt lelkiismeretes őre és gondozója hazánk jogrendjének, aki tiszteli a törvényt, de azért nem hódol bálványimádó módjára megkövesedett törvényszakaszoknak, banem a törvénymagyarázat segélyével életet lehel a haldokló vagy elhalt normákba. a magyar bíró magasan felette áll minden társadalmi és minden politikai áramlatnak és egy társadalmilag és politikailag meg nem szervezett nemzetfenntartó néprétegnek, a hazafias. l>eesületes és dolgos honpolgárokból álló néprétegnek az üterén tartja az egyik kezét, amikor a másikkal az ítéletet írja.** De bármennyire is hozzátartozzék a bíró eszményéhez az önmérséklés. az önuralom, egyéni érzéseinek visszaszorítása, ez a tárgyilagosság nem emelkedhetik olyan fokra, mint amilyent Juhász Andor egyik nagynevű elődje a Kúria elnöki székében: Mailáth György országbíró követelt, aki azt kívánta, hogy a személy ködfátyolként tűnjék el a bíró lelkiszeme előtt és a bíró csak az ügyet és a törvényt lássa. Juhász Andor bírói eszményében a bíró megmarad embernek. Embernek, akinek szíve van. ..A bírónak a bölcsessége, élettapasztalata, kristálytiszta jelleme és amit talán először kellett volna mondanom, becsülete^, melegen érző szive azok az igazi értékek és garanciák, amelyek jobban és eredményesebben biztosítják az igazságszolgáltatást, mint a perrendtartások holt szakaszai."' Juhász Andornak igaza van. Nem kell félni attól, hogy a bíró megmarad embernek, embernek, akinek szíve van és ez a szív a bírói székben is érez. tud fájni és örülni, tud kemény lenni és megbocsátani, tud elzárkózni és részvétet érezni, tud megbotránkozni és lelkesedni, csak tiszta, igaz és becsületes legyen a az a szív. Igaza van Juhász Andornak abban is. hogy ..Jó bíró csak sokat tapasztalt, bölcs észjárású, embertársai sorsát a szívén viselő, derült kedélyű, becsületes, erkölcsös, jó ember lehet. A. jogi tudás magasabb mértéke nem pótolja a bíróban nélkülöz-