Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1942 (10. évfolyam, 36-39. szám)

1942 / 36-37. szám - Történelmi alkotmányunk és a kormányzóhelyettesről szóló 1942. évi II. törvénycikk. [Előadás a Magyar Jogászegylet közjogi és közigazgatási szakosztályának 1942. évi április 28. napján tartott ülésén]

14 erkölcsi rend s ennek az államélet világába való vetülete, az isteni parancson nyugvó jogrend, a természetjog, mely fölötte áll, vagy helyesebben mondva: immanens korlátja minden emberi szuverenitásnak. A magyar államfő tényleges hatalmának határait ezer év történelmi eseményei hol tágabbra, hol szűkebbre fogták. De annak lényege mindenkor egy szabad és független nemzet államfői funkciója volt. A magyar államfői funkciónak a királyi méltóság formájában való jelentkezése nem szűkíthette meg s nem is csorbíthatta véglegesen az ősmagyar szabadságot, hanem keresztényi jellegével is csak erősítette a magyar nemzetfogalomban bennrejlő szabadság-eszmét, a szent korona tanának teljes harmóniájába olvasztva a magyar nemzeti gondolatot és a humánumot. Mikor az első világháborút követő összeomlás szörnyű kataklizmájának kényszerhelyzetében is megmentette a magyar nemzetet a mindenkori egészséges életösztöne attól, hogy egy mesterséges és gyökértelen chartális köztársasági alkotmány megalkotásával olyan „utódállammá" alakuljon, mely létét a Páriskörnyéki ú. n. békéknek „köszönheti", ugyanez az életösztöne íratta be a magyar Corpus Juris-ba. még a IV. Károly király uralkodói jogainak és a Habsburg-ház trónörökösödésének megszüntetéséről szóló 1921. évi XLVII. törvénycikk megalkotásakor is e törvénycikk 3. §-ának e szavait: „A nemzet a királyság ősi államformáját változatlanul fenntartja".1 A nemzet érezte, hogy ha ragaszkodunk ősi alkotmányunkhoz, akkor itt, az ősi magyar földön, a megszűkített határok között is Szent István állama él tovább. Werbőczy Hármaskönyve a három részre szakadt Magyarországot is meg tudta óvni a magyar nemzeti gondolat elenyészésétől. Deák Ferenc ragaszkodása a magyar közjoghoz a Világost követő 18 esztendőt a magyar nemzet örök életének múló, bár keserű epizódjává tette, s akik Trianon után redintegrálták és redintegrálják a történelmi magyar alkotmány szerves fejlődésű életét, többet tettek és többet tesznek, mint előkészítették és lehetővé teszik Nagy-Magyarország teljes redintegrációját. 1 E vonatkozásban 1. még a királykérdést is érintő következő hat tanulmányomat: Történelmi alkotmányunk és az új Magyarország. Budapesti Szemle, 1919. augusztus-szeptemberi füzet; Államformánk, Jogállam, 1922. január-februári füzet; A királyi intézmény és történelmi alkotmányunk újabb alakulása, Magyar Jogi Szemle, 1927. januári füzet; Magyar parlamentárizmus, Alkotmánytani tanulmány, Különlenyomat a M. Tud. Akadémia „Budapesti Szemle" c. folyóiratából, Budapest, Franklin-Társulat, 1933; A felsőház * jogkörének megállapítása, Felszólalás a Magyar Jogászegylet vitájában, Magyar Jogászegyleti Értekezések, 1936. júliusi füzet; A kormányzói jogkör kiterjesztése és a királykérdés, Magyar Jogi Szemle, 1937. februári füzet.