Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1942 (10. évfolyam, 36-39. szám)

1942 / 36-37. szám - A bűnös szándék és bűnös gondatlanság értékviszonya. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1942. évi február 21. napján tartott ülésén]

s Elemzésem egyenes vonalon juttat el ahhoz a nézethez, melynek Kézikönyvem több kötetének különböző helyein ismételten kifejezést adtam, s amely általában azt a tételt állítja az élre, hogy a büntetőjognak a maga szabályaival, büntetéseivel s egyéb eszközeivel —• egyéb célok szolgálata mellett •— erős pedagógiai lendülettel kell fellépnie. Nézetem szerint — ha valahol — áll ez különösen a. gondatlansággal szemben. A gondatlan cselekmények nem akkor fognak megfogyatkozni, ha azok elkövetése elé akadályokat gördítünk, hanem ha nagyobb gondosságra neveljük rá az embereket s ebből a reánevelési munkából a családon, iskolán, sajtón, irodalmon s egyéb pedagógiai célt szolgáló intézményeken kívül a büntetőjognak is jut szerep, melyet a társadalom nyugalmának biztosítása érdekében vállalnia kell. Minél erőteljesebben hangsúlyozza ki a büntetőjog embertársaink irányában tartozó gondosságunkat, minél hatályosabban eszméltet rá valamennyiünket a gondos viselkedésre, közelebbről arra, hogy cselekvésünk előtt figyelmünk ne csak annak megállapítására irányuljon, vájjon az a jogilag közömbös vagy megengedett célunk elérésére alkalmas-e, hanem arra is, vájjon nem idézhet-e az elő mások kárára sérelmet, mikor is vagy a cselekvéstől tartózkodnunk vagy a sérelem bekövetkezését tőlünk telhetőleg kizárnunk kell; szóval minél inkább sikerül a büntetőjognak a gondosságot parancsoló kötelesség szellemével a polgárok lelkivilágát átitatni: annál nagyobb mértékben fognak a kulpozus bűncselekmények megfogyatkozni s fog a személyés vagyonbiztonság megerősödni s ezzel a társadalom nyugalmas élete kialakulni. Nem várok gyors és csodahatást a büntetőjognak nevelő hatásától, de abban egy pillanatra sincs kétségem, hogy ez a pedagógiai erő — ha talán hosszabb idő alatt is — nagyobb gondosságra fog szoktatni s gátat fog vetni sok oly gondatlan cselekmény elkövetése elé, melynek számosan kárukat vallják. Szinte észrevétlenül s mondhatnám tudattalanul, de évszázadok, sőt évezredek óta állandóan normákra, azok követésére növel1 a büntetőjog, midőn egyes tiltó vagy parancsoló szabályok megszegésére büntetést szab. A szoros értelemben vett pedagógia is megfelelő következmények alkalmazásával igyekszik a jóra s helyesre indítani, a rossztól1 és helytelentől visszatartani. Bizonyos viszonylatban s mértékig a büntetőjog sem tesz mást. És bármi csekélynek lássék is felületes szemléletre a büntetőjognak ez a pedagógiai hatékonysága: annak ki nem használása bűn a társadalom kárára. Megkísérlem e — némelyek szerint talán túlelméletinek minősíthető — nézetemnek néhány gyakorlati következményét levonni.