Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1941 (9. évfolyam, 33-35. szám)

1941 / 33. szám - Miért maradt meg Erdélyben az osztrák polgári törvénykönyv? [Előadás a Magyar Jogászegylet magánjogi szakosztályának 1940. évi december hó 7. napján tartott ülésén]

85 Miért maradt meg Erdélyben az osztrák polgári törvénykönyv ? Irta és a Magyar Jogászegylet magánjogi szakosztályának 1940. évi december hó 7. napján tartott ülésén előadta: dr. Sándorfy Kamill kir. kúriai bíró, egyetemi magántanár. A szabadságharc katonai tragédiájával együtt járt a jogi és politikai önkényuralom. Ennek az előkészületei meg is előzték a katonai vég kibontakozását. Még javában folytak dicsőséges harcaink, amikor 1849. március 4. napján megjelent a császári pátens, amely Kronlandnak nyilvánította Magyarországot, külön Kronlandnak Erdély nagyfejedelemséget a szászok földjével. Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyékkel, Kővár vidékével és Zihal-hal, külön Kronlandnak a határőrvidéket, azután Fiumét a hozzátartozó területtel. A pátens 23. §-a osztrák állampolgárrá nyilvánított minden magyar állampolgárt. A magyar magánjog azonban egyelőre kegyelmet kapott, megmaradt az 1853. évi május hó 1. napjáig. A negyvennyolcas törvényhozás nagyszerű törekvése, hogy magyar polgári törvénykönyv legyen, az ősiség eltörléséről szóló 1848 :XV. tc. 1. §-ának ígérete, hogy ,,a minisztérium az ősiség teljes és tökéletes eltörlésének alapján a polgári törvénykönyvet ki fogja dolgozni és ezen törvénykönyv javaslatát a legközelebbi országgyűlés elibe terjeszlendi", — egyelőre füstbe ment. A negyvennyolcas törvények révén magánjogunk óriási átalakuláson ment át, hiszen ez a törvényhozás eltörölte az ősiségét, az ingatlanra vonatkozó tulajdonjog változása sem volt kisebb, a jobbágy az általa művelt földnek tulajdonosa lett. A nagy átalakítással együtt járt volna az új, az időkhöz símuió magyar magánjog kodifikálása. Teljesen tisztában volt ennek szükségességével a negyvennyolcas törvényhozás és az 1848. évi kodifikáló vezérkar, amelynek legnagyobb egyéniségei, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Ghyczy Kálmán, Szentkirályi Móricz, Szalay László, Tóth Lőrincz voltak, örömmel készült volna eleget tenni az ősiségét eltörlő törvény ígéretének. A negyvennyolcas törvények szentesítése után hónapok is alig teltek el és 1848. július 4-én már összeült az új országgyűlés. Műsorára azonban nem kerülhetett az új magánjogi kódex, mert azt nem lehetett előkészíteni az idők zivatarában, a mindig borúsabbá váló bécsi események hatása alatt. A régi vezérkar, mely az 1843. évi híres büntetőjavaslatokat is alkotta, a változott viszonyok után teljes jogászi lélekjelenléttel és felvértezettséggel tudott volna az ősiség és egyéb régi jogrendszeri