Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1941 (9. évfolyam, 33-35. szám)

1941 / 35-36. szám - Enchiridion iuris canonici ad usum scholarum et privatorum, concinnavit Dr. Stephanus Sipos. - Sipos István: A katolikus házasságjog rendszere a Codex Juris Canonici szerint. [Könyvismertetések]

40S megjelent (előbbit a Jogállam 1938. március—április, 3—4. számában, utóbbit a Magyar Jogi Szemle 1939. június, 6. számában ismertettük), újabb meglepetés érte a kánonjogi közönségünket: 1940-ben az Enchiridion negyedik, a Házassági jog pedig harmadik kiadásban látott napvilágot. Kevés jogi író dicsekedhetik ilyen eredménnyel. Kevés bíráló jut abba a kellemes és könnyű helyzetbe, mint aki Sipos István szóbanforgó munkáit ismerteti. Az új kiadások önmagukért beszélnek, ilyen munkák csak akkor kelendőek, ha a maguk elé kitűzött célt maradéktalanul meg tudják valósítani. Azok a körök, amelyeknek szánva voltak, kedvezően fogadták és ennek az elismerésnek külső jelei nemcsak az új kiadások, hanem a kül- és belföldi szakbírálat vótuma is. Mindarra az elismerő szóra, amelyet az Enchiridion harmadik kiadása alkalmából írtunk (Magyar Jogi Szemle, 1937. évf. okt. 8. sz.), ahol Sipos vonzó írói portréját megrajzoltuk, rászolgál ez az új kiadás is. Ismétlések elkerülése 'végett csak hivatkozunk a korábbi méltatásunkra. Felesleges kiemelni, mert hiszen az alapos szerzőnél magától értetődő, hogy a harmadik kiadás óta felgyűlt nem jelentéktelen joganyagot is figyelembe vette. Már pedig csak a kívülálló gondolhatja, hogy csupán a Codex-el kezében megismerheti a ius communet, nem is beszélve a partikuláris jogról. Jellemző, hogy az új egyházi törvénykönyv óta kibocsátott római hiteles magyarázatok, döntések, természetesen nem is számítva ide a Róta decisióit, egész kötetet tesznek ki, mint amilyen például Bruno gyűjteménye. A Codex az alap, amelyen az Enchiridion felépül. Az Enchiridion azonban az egyetlen mai latinnyelvű tankönyv, amelynek érdeméül tudhatjuk be, hogy a magyar partikuláris jogot nem hanyagolja el, ez pedig nemcsak a magyar olvasók igényeire gondolást jelent, hanem abból a szempontból is jelentős, hogy az idegen nyelvű olvasó megismerkedhetik a magyar egyházi joggal. Meglepő ugyanis, hogy amíg kisebb országok, mint például Svájc, Ausztria, Hollandia, egyházi jogát a nem hazájukbeli egyházi jogász is belevonja az összehasonlítás körébe, addig — feltehetően nem szándékosan, hanem nyelvi elszigeteltségünk folytán — ebből kihagyja hazánkét. Az Enchiridion ebben a tekintetben is miszsziót teljesít és reméljük, hogy ennek mielőbb érzeni fogjuk hatását. Aki a kánonjog mai állásáról tájékozódni kíván — és hivatásánál fogva számos ilyen világi jogász van, — jól teszi, ha beszerzi a negyedik kiadást is, amely kijegecesedett, átgondolt ítéletével, tudományos színvonalon, mértéktartó, a vitás kérdéseket is túlzásmentesen exponáló előadásban ismertet meg e szép és múltban gazdag stúdium anyagával. Könnyen gördülő és vilá-