Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1940 (8. évfolyam, 29-32. szám)

1940 / 29-30. szám - Az állami rend megóvása végett szükséges büntetőjogi rendelkezésekről szóló 1938. évi [XVI.] törvény perorvoslati rendszere. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1939. évi december hó 9. napján tartott ülésén]

A világháború kitörését megelőző években, sőt a világháború alatt is egy-egy monográfia vagy más önálló jogi munka megjelentetése egyáltalában nem ütközött nehézségekbe. E mellett voltak szép számban jogi szaklapjaink, melyek egyike-másika nagy elterjedtségnek örvendett. A szaklapok szívesen álltak a jogi irók rendelkezésére. Nem csak hogy szívesen állottak rendelkezésükre, de a munkatársak közreműködésére egyenesein szükségük volt, mert hiszen létüket munkatársaik, iróik közreműködésének köszönhették. Ennek volt azután a következése, hogy minden mémileg érdekesebb jogi kérdés sokoldalú megvitatásban részesülhetett. Nagyérdekű jogi viták fejlődtek ki, melyekben részt vettek a büntetőjog elméleti művelői s a legkiválóbb gyakorlati szakemberek. Csak gondoljunk azokra az érdekes és nagy vitákra, melyek a B. P. életbeléptetését követő években e törvény körül kifejlődtek. Hogy mást ne említsek, felhívom az emlékezetét a Kúriának a tény és jogkérdés elbatárolása kérdésében akkoriban folytatott gyakorlatára. E gyakorlatot a jogi irodalom áltaí szűkkeblűnek itélfe. És e gyakorlat körül valóságos kis irodalom támadt, és talán részbem ennek hatása alatt meg is változott a gyakorlat iránya. De előfordult az is, hogy egy-egy döntés részesült tüzetes irodalmi megvitatásban. így egy alkalommal a K. azt mondotta ki, hogy a több emberen elkövetett szándékos emberölés nem képez deliktum komplexumot és inem minősül a B. T. K. 280. §-a szerint, ha az emberölések nem egyidejűleg, de hosszabb-rövidebb időközökben hajtattak végre. A jogi irodalom valóságos pergőtűz alá vette ezt a határozatot. Az elméleti és gyakorlati szakemberek egymásután szólaltak fel ikülönböző szaklapokban. És a K. fel is adta bírálat tárgyává tett álláspontját. Ma ily polémiák lefolytatása majdnem ki van zárva a lehetőségek sorából. Miért? Mert nincs hol polemizálni. Nincsenek szaklapjaink, nincsenek folyóiratainik. Ma úgyszólván csak egy jogi szaklapunk van,, s az is kis terjedelemben jelenik meg. Arra tehát alig lehet gondolni, hogy ugyanabban a kérdésben több hozzászólás lásson napvilágot. így a kérdéseknek több oldalú megvitatása és megvilágítása ma nagy nehézségekbe ütközik és nehezen vihető keresztül. Ezelknek a sivár viszonyoknak tulajdonítom, hogy a szóban forgó törvénnyel a jogi irodalom inem foglalkozik annyit, mint ahogy azt ennek >a törvénynek a jelentősége megérdemelné. Ennek a törvénynek csak perorvoslati rendszerével kívánok foglalkozni. Érdekes az, hogy a perorvoslattal a törvénynek csalt egy szakasza foglalkozik (11. §.)• E § azonban néhány mondattal a B. P. rendszerétől teljesen eltérő perorvoslati rendszert létesít.