Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1940 (8. évfolyam, 29-32. szám)

1940 / 29-30. szám - A törvény lényeges rendelkezéseinek megsértése. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1940. évi január hó 13. napján tartott ülésén]

23 hogy úgy mondjam, változatlan alakban vihetők a felső bíró elé. Ezek közé sorozhatjuk az okiratokat, a szemletárgyakat, a sajtótermékeket, a meg nem támadott szakértői véleményeket, miután ezeknek tartalma az idő múlásával mem változik; ezeket a felülvizsgáló bíró éppeniúgy megítélheti, mint az elsőbíró. Ha tehát az elsőfokú bíróság eme bizonyító eszközök alapján téves tényállást állapított meg, például félreismerte azok tartalmát, a kir. Kúriának teljesen szabadkeze vain a tényállás megállapítása tekintetében, mert itten a bizonyítékok mérlegelésének kérdése szóba sem kerül, a bizonyítékok változatlanok, az észlelt tévedések helyrehozatalában tehát nincsen korlátja az ítélkezésnek. Sokkal nehezebb azonban a döntés, mikor a ténymegállapítás a tanúvallomásokra vain alapítva; már pedig az ügyek nagy részében ez történik, hiszen a tanuk a bűnvádi pernek legfontosabb bizonyító eszközei. Itt lép előtérbe tehát az a fő fontosságú kérdés, hogy a Kúria újból mérlegelheti-e a tanúvallomásokat is és annak alapján az elsőfokú bíróságtól eltérő tényeket jogában áll-e megállapítani. Kiinduló pont az, hogyha az elsőfokú bíróság a tanúvallomás mérlegelésével összefüggő alább részletezendő ebbeli kötelezettségének 'mindenben eleget tett, a felsőfokú bíróiságnak csak a bizonyítás megismétlése vagy kiegészítése nyújt lehetőséget az újabb mérlegelésre. Mi tehát e tekintetben az elsőfokú bíróság kötelessége? Az, hogy a tanúik vallomásának mérlegelése és az annak alapján megállapított tényállás megfeleljen ama legfőbb szabálynak, hogy az ítéletnek a bűnper egész anyagát kimerítően, hűen és pontosan kell feltüntetnie. Erre utal a Bp. 324. §-a is, amikor kimondja, hogy a bizonyítás eredménye felett a bíróság a bizonyítékoknak egyenként és egybefüggésükben való gondos mérlegelésével határoz. Ezt a rendelkezést: a Te. 112. §. nem helyezte hatályon kívül, sőt megerősítette. Hiszen a bűnvádi per fő, úgyszólván egyetlen célja az anyagi igazság érvényre juttatása. Ezért a bűnvádi perrendtartást másszóval az anvagi igazság megismerése tankönyvének lehetne nevezni. Ezt a legfőbb célt pedig csak az ilyen tartalmú ítélettel érhetjük el. Tehát a mérlegelés és a megállapítás kimerítő legyen, vagyis a bűnper egyetlen lényeges adatát se hagyja figyelmen kívül; pl. a tanúvallomásoknál mérlegelje a tanúnak a különböző alkalmakkor tett vallomásai közti eltéréseket, a tanúnak előéletét, a vádlotthoz vagy a sértetthez való baráti vagy ellenséges viszo-