Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1940 (8. évfolyam, 29-32. szám)

1940 / 29-30. szám - A törvény lényeges rendelkezéseinek megsértése. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1940. évi január hó 13. napján tartott ülésén]

IS forradalom kivételes sikerére és dicsőségére, amely a zsarnok II. Jalkabbal szemben Orániai Vilmos inemes alakját emelte hatalomra. Ez a forradalom azért sikerült, mert védelmi lévén, határozott és korlátolt volt 'tárgyára nézve. Ez a forradalom több száz év előtt, más viszonyok és körülmények között, más tárgykörben zajlott le, ezenfelül (tagjaiban megvolt az értelemnek, a politikai étosznak s a fantáziának kellő ereje és lendülete, ami a túlzások lehetőségét előre kizárta. Igaz, hogy a forradalmi lélekben mély paradoxon is van, mert általában csak addig rendbontó, amíg haltalomra jut. Ilyen reményből azonban nem lehet kiindulnunk, ezenfelül ki tudná lemérni a felfordulás pusztítását és áldozatait: mi sohasem járulhatunk ahhoz, hogy egy osztályinak helotái legyünk, ha csak ideiglenesen is. Mindazok a cselekmények tehát, amelyek a lelkek forradalmosítását szolgálják vagy szolgálhatják, korlátozottságuk esetén is a bűnvádi üldözés alól nem menekülhetnek, ezeknek a megtorlása is mintegy nemzeti szükségszerűség. II. Most már a szigorúbban vett jogi kérdéseik taglalására térve át, az in pejms felülvizsgálattal összefüggésben az az első kérdés, hogy több vádlott ellen emelt vád vagy bűnhalmazat esetén milyen szabályok legyeinek irányadók, miután idevonatkozólag a törvény kifejezetten nem rendelkezik, csaík általában engedi meg az ítéletnek „egész terjedelmében" való felülviz>, gálását. Mondjuk két vádlott ellen emeltek vádat pl. államiéiforgatás vétsége miatt. A kir. törvényszék mindkét vádlottnak a vád szeriint való bűnösségét megállapította, őket bizonyos büntetéssel sújtotta és ebben az ítéletben megnyugodott a közvádló is, az egyik vádlott is, a másik vádlott azonban s&mmiségi panaszt jelent be. Ilyen esetben — nézetem szerint — annaik a vádlottnak az ügyét, akire vonatkozólag a közvádló megnyugodott és aki önmaga is tudomásul vette az ítéletet, akire tehát az elsőfokú íté let nyomban jogerőssé vált, a Kúria hivatalból már nem vizsgálhatja felül. A törvény szavai szeriinit ugyanis az ítéletet csak a vádlott terhére lehet hivatalból megváltoztatni, az azonban, akire nézve az elsőfokú ítélet jogerőssé vált, már nem vádiolt, hanem jogerősen elítélt, arra tehát e szakasz rendelkezései nem alkalmazhatók. A törvénynek az a kitétele, hogy a kir. Kúria az ítéletet egész terjedelmében felülvizsgálhatja, csak azokra a vádlottakra vonatkozik, akikkel összefüggésben semmiségi panaszt jelentettek be, mert ebben a részben valóban egész terjedelmében felülvizsgálható a kir. törvényszék ítélete. Ami pedig a halmazat kérdését illeti, e részben az az irányadó szempont, hogy a halmazati cselekmény milyen kapcsolat-