Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1940 (8. évfolyam, 29-32. szám)

1940 / 29-30. szám - Az állami rend megóvása végett szükséges büntetőjogi rendelkezésekről szóló 1938. évi [XVI.] törvény perorvoslati rendszere. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1939. évi december hó 9. napján tartott ülésén]

14 egyénként és egybefüggésükben való gondos mérlegelésével határozott-e s megfelelt-e a Te. 112. §.-bain részletezett indokolási kötelezettségének, elleniben nem bírálja felül azt, hogy helyes volt-e az a mérlegelés vagy sem, addig az utolsó határozat kifejezetten helyteleníti az elsőbíróság mérlegelését s a tanuk vallomását az elsöibíróságtól eltérően mérlegeli és értékeli. Miután a Kúriának ezt az álláspontját Zöldy Miklós helyesli, legyen szabad ellenkező álláspontomat néhány szóval megindokolnom. A legutóbb említett határozat a törvény lényeges rendelkezéseinek megsértését abban látja, hogy az elsőbíróság meggyőző bizonyítékok híján a vádlott bűnösségét megállapította, elismeri ugyanis, hogy az elsőbíróság kimerítően és behatóan mérlegelte a tanuk vallomását, de a Kúria bizonyos körülmények miatt a vallomásokat nem fogadta el meggyőző bizonyítóknak. Vagyis az történt, hogy az lelsőbíróság a bizonyítókokat gondosan mérlegelte, meggyőződése szerint értékelte, a Kúria pedig ugyanazokat a bizonyítékokat mérlegelte, de másként értékelte. Én itt nem látok törvénysértést. Ugy vélem, hogy a törvényhozónak nem volt intenciója, hogy a bizonyítókok értékelésót a törvény lényeges rendelkezése megsértésének minősítse, mert ha az lett volna, akikor mi sem állott útjában, hogy perorvoslatul ne isemmiségi panaszt, hanem a Bp. 382. §-hoz képest a tényállást is felölelő fellebbezésit engedjen. De aggályosnak tartom a tényállás ily korlátlan felülvizsgálatának megengedését azért is, mert az elsőbíróság ténymegállapítása a Iközvetleníségen alapuló főtárgyaláson felsorakoztatott bizonyítása eljárás hatása alatt történik, a Kúria pedig — miután minden bűnügyben nem vehet fel maga bizonyítást — sokszor tökéletlen főtárgyalási jegyzőkönyv tükrében látja a tényállást. Aggályosnak tartom a törvénynek azt az intézkedését is, mely szerint a Kúria maga vegye fel a bizonyítást. Ez isúlyos terhet róna a Kúriára. Lényeges újítása a törvénynek az az intézkedés, mely szerint semmiségi panasz használata esetében a Kúria az ítéletet egész terjedelmében hivatalból felülvizsgálhatja és a koronaügyész indítványára és a védelem meghallgatása után az ítéletet a vádlott terhére akkor is megváltoztathatja, ha osak a vádlott érdekében éltek semmiségi panasszal. Ez az intézkedés véget vet a részleges jogerő körül támadt ellentétes felfogásoknak és az anyagi igazság érvényre juttatását célozza. A Bp. 387. §. első bek. szerint a felülvizsgálat — kivéve a hivatalból figyelembe veendő semmiségi okokat — csak az ítéletnek fellebbezéssel megtámadott intézkedésére vonatkozik. A Fp. 395. §-a szerint a fellebbezés bejelentése az ítélet feliebbe-