Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1939 (7. évfolyam, 25-28. szám)

1939 / 25. szám - A lengyel kereskedelmi jog vezérelvei. [Előadás a Magyar Jogászegylet lengyel-magyar osztályának 1938. évi november 19. napján tartott ülésén]

2 A kereskedel/mi jognak azokat az alapkérdéseit: hogy valaki kereskedő-e, illetőleg hogy teljes jogú- avagy kiskereskedő-e, hogy valamely ügylet kereskedelmi ügylet-e vagy sem, minden említett országrészben más szempontok szerint köllett megítélni. Most már mindezeket a nehézségeket legyőztük, ós az új generáció, lamely a főiskolákon a most érvényben lévő jogot tanulja, már mit sem tud róluk. II. Az egységesítés munkája nem volt könnyű. A tudósokból és gyakorlati természetesen szakemberekből álló bizottság 6 évi munkál szentelt a törvénykönyv kidolgozásának. Nem arról volt szó, hogy egyik jogot az érvényben lévők közül a többi országrészbe is bevezessük, hanem inkább arról, hogy egy új, népünk szükségleteihez és a forgalom követelményeihez simuló törvényt alkossunk. Nem lehetett, de nem is volt rá szükség, hogy a külföldi elmélet és gyakorlat tapasztalataitól és vívmányaitól elteikintsünk és egészen sajátos, nemzetünk jogi érzékében és a régi lengyel jog hagyományaiban gyökerező törvénykönyvet alkossunk. Lengyelország törvényhozói működése u. i. olyan időkben szűnt meg, amikor az ország gazdasági állapota és a megfelelő jogintézmények és jogi fogalmak annyira különböztek a mai bonyolult viszony óiktól, hogy a megszakadt tradícióval aligha tudtak volna kapcsolatot találni. Inkább arra volt szükség, hogy a XVIII. szd. lengyel hagyományaival, másrészt mindazzal, ami az eddig érvényben volt törvénykönyvekből elavult, teljesen szakítsunk és a jövő felé fordítsuk tekintetünket. Nem egyik vagy másik jogrendszer kritika nélküli utánzása, hanem a gazdasági életben kibontakozó fejlődés-irányok helyes értékelése és olyan törvénykönyv szerkesztése volt a kodifikációis bizottság feladata, amelyet nyugodtan lehessen a haladás mérföldkövének tekinteni.. III. A kodifükátoroknak mindenekelőtt azt a kérdést kellett megoldani, hogy szükség van-e egyáltalában kereskedelmi jogra? Vájjon a kereskedelem nem tudná-e beérni az általános magánjog szabályaival. A kérdés megoldásának nehézségeit fokozta, hogy mint említettük — azokkal a jogszabályokikai, amelyek a legtöbb országban a kereskedelmi törvény anyagát alkotják, egyidejűleg kellett nálunk életbeléptetni a kötelmi jogot. A magán- és kereskedelmi jog dualizmusának mellőzését kívánatossá tette az a körülmény is, hogy a kötelmi jog tervezete sokat átvett a Lengyelországban eddig érvényben volt kereskedelmi jogi szabályok közül. Ez újabb bizonyíték arra, miként igyekszik állandó utat törni a magánjog kouimercializálódása. Ez a törekvés például a német BOB szerkesztése alkalmával egész kifejezetten napvilágra lépett. A német BGB szerkesztői az 1861 évi általános német kereskedelmi törvénykönyv számos jogszabályát átvették és azért ezek az új, 1897 évi német