Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1939 (7. évfolyam, 25-28. szám)

1939 / 28. szám - A liberális és autoritárius polgári perjog. [Előadás a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának 1939. évi március hó 4. napján tartott ülésén]

352 I)r. Virágh Gyula ügyvéd: Ahhoz, amit dr. Nizsalovszky tanár úr brilliáns előadásában kifejtett, nincs sok hozzátenni valóm. A magam részéről mint praktikus jogász csak a 'következőket óhajtanám megjegyezni: A per urai legyenek a felék, illetve ügyvédeik, a per felett ne rendelkezhessék a bíró. A peres felek, illetve ügyvédeik bonyolítsák le úgy az állító, mint a tagadó oldalon a bizonyítási eljárást, ők tegyék meg az idevonatkozó indítványolkat s a bíró ebbe ne avatkozzék Ibele önhalalmúlag, mert a lelek tudják legjobban megítélni, hogy érdekeik megvédésére, céljaik elérésére az általuk igazságnak állított tényállás kiderítésére mik a legmegfelelőbb eszjközök. A bíró beavatkozása esetleg vagy a/ egyik, vagy a másik,vagy mind a kél fél érdekeit sértené olyan irányokban, amely irányoknak kiknlatását az ügyfelek nem óhajtják, sőt magukra nézve károsnak tartják a perben nem fejtegetett, sőt célzatosan elhallgatott okokból. A bíró hatalmi körének ennyire való kiterjesztése oly nagyfokú gyámkodás volna, amely a jogkereső közönség önállóságát és szabadságát veszélyeztetné, a szabadság alatt úgy a gondolat, mint a cselekvési szabadságot értve. Hogy a saját gyakorlatomból példát hozzak fel, megemlítem* hogy a házassági perrend körében kezdetben a bíró hivatalos ténykedés! hatásköre messzire ment, a bíróságolk azonban maguk észrevették, hogy ez a beavatkozás nem áll az ügyfelek érdekében. A bíróságok nem engedték meg a per szüneteltetését azt mondván, hogy az ügyfelek nem rendelkezhetnek a házassági bontóper felől és nem gyakorolhatnak a perben felfüggesztési jogot: a házasság felbontásánalk kérdése nem maradhat nyílt kérdés esetleg éveken át. Az ügyfelek ebbe nem tudtak belenyugodni, mert hiszen nem egyszer saját érdekükben állott, hogy bizonyos kérdések thztáztassainak, a felingerült kedélyállapotok lecsillapodjanak és evégből szükség volt arra. hogy minden 'tekintetben teljes pihenő álljon be a perben. E célra nem volt elegendő a törvény 99. §-ában megszabott 6 havi vagy 1 évi különélés, amely voltaképen nem a per szünetelése, hanem próbaidő. A bíróságok, amelyek kezdetben a per megszüntetésével fenyegetőztek szüneteltetés esetére, végre maguk rájöttek az ügyfelek kívánságának jogosságára és arra, hogy a méltányosság megköveteli, hogy a bázasságtoontó perekben is joguk legyen az ügyfeleiknek a szüneteltetéshez. Ilyképen fejlődött ki azután az a gyakorlat, hogy a bíróságok a felek kérelmére nyilvántartásba helyezik a pert amely nyilvántartási idő letelte után újabb nyilvántartásba helyezés iránti kérelemnek van helye. Természetesen fennmarad bármely fél joga ahhoz.