Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1939 (7. évfolyam, 25-28. szám)

1939 / 25. szám - A lengyel kereskedelmi jog vezérelvei. [Előadás a Magyar Jogászegylet lengyel-magyar osztályának 1938. évi november 19. napján tartott ülésén]

11 téltől, hogy a megszabott alakban jött-e létre, még akkor is, ha a magánjog külön alakszerűséget írna elő. XI. A lengyel ker. törvény alapvető szabályairól adott ez a rövid áttekintés — azt hiszem — elég világos képet nyújtott annak irányvonalairól és sajátosságairól. Többre igazán nem vállalkozhattam. Nem mutathattam be, még rövid vonásokban sem, a lengyel kereskedelmi jog intézményeit, a ker. vállalatra és cégjegyzékre vonatkozó szabályokat, a ker. üzlet átruházását és bérbeadását, a ker. könyvekre, meghatalmazottakra, az egyes kereskedőkre vonatkozó szabályokat, a ker. társaságok kimerítő szabályozását, a 'ker,- jogi dologi jogo'f, a ker. vételt, az ügynöki, bizományi, szállítmányozási, fuvarozási és a raktárügyleteket. Csak arra akarok itt rámutatni, hogy kereskedelmi törvényünket a tengeri és belvízi hajózási, valamint a biztosítási joggal fogjuk kiegészíteni, amely anyagok kidolgozása már előrehaladott állapotban van. XII. Végezetül még egy általános jelentőségű kérdést szeretnék érinteni: a szokásjog problémáját. Ezt a kérdést rendszerint a tudománynak szoktájk átengedni. A lengyel ker. törvény nem ezt az utat választotta. Az irottjognak a szokásjoghoz való viszonyát kifejezett jogszabállyal rendezi. A magánjogban uralkodó elvekkel ellentétben, saját magának adja meg az elsőbbséget akereskedelmi jogi szokással szemben. A kereskedelmi forgalom területén az általános szokásjog áttörheti a magánjog szabályait, — még a kogens normáit is. Ezt a szabályt arra a megfontolásra alapítottuk, hogy — miként a történelem tanulságai mutatják — a mai kereskedelmi törvénykönyvekben található szabályok legnagyobb része törvény által szentesített szokásjog. Célunk az volt, hogy nyitva hagyjuk a jövő fejlődés útját. És azt hiszem, kereskedelmi törvénykönyvünknek egyik szabályai>;in sem tükröződik jobban ez az irányzat, mint éppen ebben. Mi azon a véleményen vagyunk, hogy a törvényhozás csak egyik külső megnyilatkozása lehet a jogfejlődésnek. Az életszükségletek állandóan átformálják és megfiatalítják _ a jogot. A törvényhozó ne legyen akadályozója, de ne is vágjon elébe ennek a folyamata. Az évszázados tapasztalatolkból vonja ki mindazt, ami értékes és életképes, és azt tegye jogszabállyá: a folyamatban lévő fejlődést kisérje figyelemmel, a befejeződés előtt álló fejlődési folyamat lezárulását segítse elő, és mindenekelőtt és felett hagyja nyitva a jövő fejlődés útját. És talán éppen a mi országunknak, amely állami életét nemrég kezdte meg újra, a jogászai hivatottak arra, hogy ebben a szellemben egyengessék az egészséges fejlődés útját s ezáltal nemcsak nemzetünknek, de az egész emberiségnek is jó szolgálatot tegyenek. A lengyel törvényhozó becsülettel törekedett arra, hogy ezt a feladatot tehetségéhez képest be is töltse.