Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1938 (6. évfolyam, 21-24. szám)

1938 / 21. szám - A német nemzeti szocializmus nemzetközi jogi felfogása. [Előadás a Magyar Jogászegylet Nemzetközi Jogi Szakosztályának 1937. évi február hó 16. napján tartott ülésén]

21 Ilyen körülmények között nem lehet azt állítani, hogy Németország magatartásán hiúsult meg a kérdésnek egyezmény útján való rendezése, vagy hogy a nemzeti szocializmus kifejezetten kereste és szándékosan választotta volna az egyoldalú megoldást. Németország az 1935. március 16-i véderőtörvény kiadása után tovább haladt a megkezdett úton egyenjogúságának biztosítására. 1930 március 7-én felmondta a locarnoi szerződést s hatályon kívül helyezte a Rajna-vidék demilitarizálására vonatkozó rendelkezéseket, 1930 november 14-én pedig a versailles-i szerződésinek a Rajna, a Duna, az Elba, az Odera, a Mosell é> a Xiemen folyókra, valamint a 'kiéli csatornára vonatkozó szabályait. A szóbanforgó rendelkezések hatályon kívül helyezése Németország részéről egyoldalúan történt. Hiba volna azonban Németországnak ebben a magatartásában annak az autokratikus elvnek a nemzetközi viszonyokra alkalmazott megnyilatkozását látni, melyen a nemzeti szocialista Németország alkotmányjoga nyugszik. Az igaz, hogy a német vezéri elv éles ellentétben áll azzal a liberális-demokratikus felfogással, mely a Nemzetek Szövetségének megszervezésénél alapul szolgált. A világháború előtt a nemzetközi életben ha jogilag nem is, de tényleg a nagyhatalmak diktatúrája érvényesült s csak a Nemzetek Szövetségének megalakulásával vonult be bizonyos mértékben a demokratikus elv, amelynek következtében a közép- és kisállamok is befolyást nyerlek, éspedig a nyilvánosság elve alapján a nemzetközi ügyek intézésébe. Ez a változás a nemzetközi jogban akkor következett be, amikor több nagyhalalom belső államjogi berendezésében viszont szakított a demokrácia elvével s a diktatúra rendszerére tért át. Ez a változás, ha a diktatúra, mint alkotmányjogi rendszer állandósul, aligha fog hatás nélkül maradni a Nemzetek Szövetségének sorsára « ezáltal a nemzetközi jog fejlődésére. Németország magatartása azonban nem a diktatúra gondolatának érvényesítése akart lenni a nemzetközi életben. Tagadhatatlan ugyan, hogy az a gondolat, mely ebben a magatartásban megnyilatkozott, nincs diszharmóniában a tekintélyi kormányzat elvével. De a helyzet mégis az, hogy Németország ezekikel az egyoldalú intézkedésekkel nem akarta a nemzetközi alkotmányt önhatalmúlag megváltoztatni, sőt a nemzetközi alkotmány alapelveinek még legitim úton való megváltoztatására sem törekedett, célja nem a nemzetközi alkotmány megváltoztatása volt, hanem ellenkezőleg, a nemzetközi alkotmány egyik alappricipiumának: az államok közti egyenjogúság elvének a helyreállítása. Hogy ez a helyreállítás nem közös megegye/éssel, hanem egyoldalúan történt, azért elsősorban nem Német-