Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1937 (5. évfolyam, 17-20. szám)

1937 / 20. szám - A criminal-biológiai személyiség kutatása és az igazságszolgáltatás. [Elhangzott a Magyar Elmeorvosok Egyesületének 1937. XIV. országos értekezletén.]

596 megének socialis helyzetére nézve is legüdvösebb volna az, — s ezért kötelességemnek tartom ezt e helyen is kifejezésre juttatni —, ha a bűnözésre kimondottan tartósan hajlamos, tehát fokozottan és tartósan közveszélyes bűntettes elmebetegek, — amennyiben ezen sajátosságukat a törvényszéki elmeorvosi vélemény megállapítja —. az ilyenek befogadására külön létesítendő zárt elmegyógyintézetben lennének a jövőben elhelyezve. Ennek szükségszerűsége annál is inkább kiviláglik, ha meggondoljuk azt, hogy a mai elmegyógyintézetek és elmeosztályok modern, a betegeknek mind szabadabb mozgást biztosító szelleme egyrészt, másrészt az a követelmény, hogy a bűnözésre nagyobb mértékben hajlamos, fokozottan köveszélyes elmebetegek felügyelete kellőleg szigorú legyen, alig áthidalható nehézségeket okoz jelenleg az elmegyógyintézetek és elmeosztályok administ ratiójában. A bűntettes elmebetegek számára létesítendő zárt elmegyógyintézetben a jövőben elhelyezett bűntettes elmebetegek további sorsáról azután gyógyulásuk, illetőleg közveszélytelenné válásuk esetén az intézet igazgatójával, főorvosával és a törvényszék két elmeorvosával kiegészített törvényszéki bűntettes és hatósági elmebetegeket felülvizsgáló bizottság javaslata alapján mindenkor első fokon azon törvényszék döntene (lehetőleg ugyanazon tanács), mely az illető bűntettes elmebeteget annak idején a zárt elmegyógyintézetbe beutalta. Az ügyész fellebbezési joga a táblához ily esetben birtokon'belül biztosítva volna. Visszapillantva a referátumban foglaltakra, szükségesnek tartom, hogy reámutassak arra: hazánkban több mint harminc évre néz vissza az a törekvés, hogy gyógyletartóztatási intézetek létesíttessenek, hogy megkezdődhessék az a selectio, melynek célja a társadalomra legnagyobb mértékben veszélyeset, a kevésbbé veszélyestől és a majdnem veszélytelentől célszerűen eb különíteni, hogy azok az eleinek, melyek állandóan annyi bajt, gondot és felesleges energiapazarlást okoznak a bűnbe való állandó visszaesésük folytán a hatóságoknak és a büntető igazságszolgáltatásnak, végre megfelelő elhelyezést nyerjenek. A cselekvésre az idő és a helyzet tehát megérett. A gyógy* letartóztatási intézetek felállítása a határközi elmeállapotú bűnösök számára a jászberényi (férfi) és a kalocsai (női) dologházakkal kapcsolatban, azokkal parallel, esetleg ezen intézetek egyes osztályainak bifurkálásával volna in praxi megvalósítható. Míg a fokozottan és tartósan közveszélyes bűntettes elmebetegek számára egy kisebb elmegyógyintézet létesítése is elegendő volna, 100 férfi és 100 női férőhellyel, melynek felállításával ezen kényes, ágas-bogas criminal- és social-psychiatriai probléma végre kellő megoldást nyerne.