Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1937 (5. évfolyam, 17-20. szám)

1937 / 19. szám - Grosschmid [Béni] és a kereskedelmi jog

343 sebb (tételesebb, pozitívabb) pedig valamely szabályvilág, annál szorosabbnak kell lenni annak a proxima ratiónak, amelyre az elhatárolásban rászorul.45) Találkozunk azonban a Fejezetekben az ellenkező irányú eltéréssel is, amikor a versenytilalom alapgondolata annak törvényes körén kívül is érvényesüléshez jut. Annak példájául, hogy valaki ingatlan szolgáltatására van kártérítésül kötelezve, Grosschmid azt hozza fel, amikor a hűtlen cégvezető az ingatlant, amelyre a főnök alkuban van, beavatottságát felhasználva, magának vagy másnak megkeríti. Tartozik átengedni az ingatlant, kártérítéskép in natura. Az ingatlan adása helyébe lép a tartozó (szolgáltatandó) hűségnek, melyet megszegett. „Egyenértéke"' annak, amit bírna a különben létesülendett alkuban a főnök, ha a megszegő a hűséges magatartást szolgáltatja vala.46) Ez természetesen nem annyit jelent, mintha Grosschmid a Kt. 53. §-ának versenytilalmi szabályát és különösen a főnök belépő jogát a kereskedelmi ügyletet nem alkotó ingatlanvételre is kiterjesztené, hanem csak azt mutatja meg, hogy a segédleges magánjognak is vannak eszközei, amelyek segítségével a versenytilalmi szabályhoz hasonló eredményt tud elérni. Hol van azonban a területi körülhatárolása a versenytilalomban foglalt hűségi kötelezettségnek? Ilyennek kell lenni, hiszen minden cselekvés térben menvén végbe, következőleg azon oldaláról is körül kell, hogy légyen írva a köteles magatartásnak ez a zsinórmértéke. A többi esetektől igen elütő bekerítés érvényesül a versenytilalommal terhelt irányában, akinek sehol, az Óceánon túl sem szabad kereskedelmi ügyletet kötnie. Ennyiben közel kerül a spirituális kötelemhez; a köteles nyilatkozatot bárhol meg lehet tenni, csak kellő időben érkezzék meg.47) Épen a főnök belépő joga ismét egy példa arra, amikor a kötelemszegésnek más következménye van, mint az általában érvényesülő kártérítés. Itt ez a más egy cessio necessaria lehet, amely voltaképen cessio voluntaria, mert a törvény nem maga idézi elő a főnök jogszerzését, hanem csak kötelezi a versenytilalom megszegőjét az átruházásra. Erre az esetre is szól: ,,id quod nostrum est, sine facto nostro alterius fieri non potest" Nincs tehát a Kt. 53. §-ában cessio legis, ami kitűnik abból, hogy a főnök az ügyletet nem úgy tekintheti, mintha az az ő nevében, hanem csak úgy, mintha az az ő részére köttetett volna.48) 45) Fej. II. 2. k. 1240. 1. 46) Fej. I. k. 134. 1. 47) Fej. I. k. 134. 1. 48) Fej. I. k. 712. 1.