Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1937 (5. évfolyam, 17-20. szám)

1937 / 19. szám - Grosschmid [Béni] és a kereskedelmi jog

329 reskedelem körébe eső jogviszonyt tárgyaz."5) Ez a fogalom adja Grosschmid szerint elsősorban a határvonalat a kereskedelmi jog alkalmazási köre tekintetében, bár maga a törvény a kereskedelem fogalmánál konkrétebb alap arra, hogy valamely ügyről annak kereskedelmi ügy voltát megállapíthassuk, már csak azért, mert arról a kereskedelmi törvény expressis verbis intézkedik. Egyenesen elhatározó azonban a kereskedelmi ügynek a fogalma a kereskedelmi szokások alkalmazása kérdésében. Példaképen hozza fel a zsákkölcsönzést, amely a kereskedelmi életben kialakuló szokás a köztörvény előtt kerülhet alkalmazásra.6) A kereskedelmi ügyek fogalmi körének eddig tárgyalt megvonásában Grosschmid helyesli a Nagy Ferenc fejtegetéseit és csupán azt nehezményezi, hogy Nagy Ferenc nem hoz fel olyan példát, a Kt.-en kívüli kereskedelmi ügy szemléltetésére, amelynél semmiféle írott bázisra nem támaszkodhatni.7) A kontroverzia bizonyos jele azonban kiütközik már annak a kérdésnek a tárgyalásánál, vájjon az alaki (eljárásjogi) szempontból vett kereskedelmi ügyek köre fedheti-e az anyagi értelemben vett kereskedelmi ügyek körét. Nagy Ferenc megelégszik annak helytelenítésével, hogy a régi eljárási rendelet a kereskedelmi ügyek anyagi terjedelmével nem áll összhangban, Grosschmid azonban kizártnak tart olyan kereskedelmi eljárást, amely minden kereskedelmi ügyre kiterjedjen. ,,Az eljárás élesen megvont határvonalokat kíván, amelyeknek kútfejéül a kereskedelmi ügy fogalma nem alkalmas."8) 5) M. t. I. 534. 1. — Meg kell jegyeznem, hogy Grosschmidnek azt az erős kritikáját, amelyet a régi rendelettel szemben érvényesített, hogy t. i. azt a látszatot kelti, mintha a kereskedelmi eljárásra utalt ügyek egész körét kimerítené, a 68.300/1914. I. M. számú rendeletnek sem sikerült egészen kipariroznia, bár lényegesen enyhíti a helyzetet, hogy most már peres ügyekről a rendelet nem szól. Egyébként épen Grosschmid állásfoglalása után nem lehet kétséges, hogy valamely ügynek kereskedelmi üggyé minősítését nem gátolhatja az, ha arra nézve speciális perenkívüli eljárási szabályok alkotására nem volt szükség. — Enyhíti a kifogását maga Grosschmid is, amikor utóbb az anyagi és alaki kereskedelmi ügy közötti megkülönböztetést felállítja. (M. t. II. 15. 1.) 6) A Kt. 281. §-ával kapcsolatos másik aktualitást maga Grosschmid is jelentéktelennek minősíti. (M. t. II. 11. 1.) 7) Nagy Ferenc műve későbbi kiadásaiban ezt a kívánságot honorálta is, a Grosschmid zsákkölcsönzőjének mintájára a kölcsönkönyvtár és a waggon-kölcsönvállalat példáját képezve és a tőzsdeügyletekre hivatkozva. (I m. 8. kiad. 5. §. 20. j.) 8) M. t. II. 16. — Ez a kontroverzia ma már jórészt tárgytalan. — V ö. 5. j.