Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1936 (4. évfolyam, 13-14. szám)

1936 / 13-14. szám - Grosschmid [Béni] és a magyar kötelmi jog. [Ünnepi beszéd, a Magyar Jogászegylet Grosschmid-előadás sorozatának első előadása]

1 I amely nem ismeri a precedensek kötelező erejét, a jog szilárd kereteit Legcélszerűbben a Kódé* adhatja meg, aminthogy a magyar jog Werbőczy óta 1848-ig kodifikált jogrendszer volt. A Kódex a magánjognak az a nélkülözhetetlen keretbentartója, amely a jogbizonytalanságnak a lehetőség korlátai között gátat vet; hiszen ma is csak azért van olyan fejlett és egyenletes igazságszolgáltatásunk, mert Reitzer Béla szellemes mondása szerint :ra kodifikálatlan kódex rendszerével dolgozunk". Ámde a legteljesebb kodifikáció is csak keret, amelyen belül az eseti megoldások tömegei elhelyezkednek. Az eseti döntés a bíró dolga ugyan, de az eseti igazság meg keresésének előkészítése a tételes jogtudomány legnemesebb feladata. E tudományos művelet középpontjában az érdekkutatás áll. Grosschmid az érdekeszme érvényesítését a jogalkalmazásban olyan korban fejlesztette művészetté, amikor az érdekkulató jogtudomány a német teóriában legfeljebb csak fejledezőben volt. Nincs is kapcsolat Grosschmid módszere és a külföldi jogi iskolák között, amelyeknek elméleti vitáiról Grosschmid jobbára tudomást sem vett. Grosschmid vitte be jogi gondolkozásunkba, a szerződés értelmezésébe az érdekirány adás, a kötelem lebonyolításába az érdekmúlás, érdekbeli lehetetlenülés, valamint az erdekleengedés irányelveit. Ez utóbbi gondolat kódextervezetünkben más kódexekhez viszonyítva érdekes újításképpen jelentkezik, mint a jóhiszemű joggyakorlás közelebbi tüzetesbítése. így pl. ha az egyik fél a szerződést tévedés címén megtámadhatná, a másik fél benntarthatja őt a szerződésben, ha a szerződés tartalmához akként járul hozzá, amint azt a tévedő fél értette. (Mtj. 1005. §.); és általában: a szerződésnek olyan kikötésétől, amelyet a felek kizárólag az egyik fél érdekében állapítottak meg, ez a fél eltérhet, amennyiben az eltérés nem hátrányos a másik félre. Grosschmid részletfejtegetéseiből mozaikképet összeállítani annyit jelentene, mint egész könyvet írni róluk. Csak ötletszerűen ragadok ki közülök pár tételt. Ilyen a kártérítés tanában annak meghatározása, hogy mennyiben számíthatjuk be a károsult terhére másnak a hibáját, pl. azét, akire rábízta magát, vagy érdekének ellátását (praepositio). A műértelemben vett késedelem mellett ott látjuk Grosschmidnál az ú. n. nem cezurális (megintéshez, határnaphoz nem kötött) késlekedés eseteinek egész sorozatát, a maguk különleges jogkövetkezményeivel; a kártérítés terjedelmének meghatározásában a surrogatum és residuum megkülönböztetését, s utóbbin belül az ú. n. negatív residuum! va^vis a szolgáltatási lehetetlenség folytán elért megtakarítások eseteit. MindLzek többnyire olyan lehelletszerű finomságok, melyeket kedifikatóriusan ,,megmarkolni" alig lehet. Mégis ezek a részletk.itatások szolgáltatják a jogalkalmazásnak azokat a nélkülöz-