Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1935 (3. évfolyam, 9-12. szám)

1935 / 9. szám - Tartozások csökkentése, mint válságjogi követelmény? [Előadás a Magyar Jogászegylet magánjogi szakosztályának 1934. évi november hó 24. napján tartott ülésén]

72 ható el a végleges alkalmazott, ha nem lehetséges helyette mást. nem véglegest elbocsátani, — másfelől pedig (kumulalive): csak ha egyébként a munkaadó vállalat stb. fennmaradása válnék kétségessé. Vagyis megközelítőleg a régi gazd. lehetetlenülés ke/ dőkprszakából ismert ruinozitás követelményét újította itt fel a Kúria, ami ebben a körben, ahol rendszerint a pénzhitelező, vagyis az alkalmazott a gazdaságilag gyengébb fél, feltétlenül helyes. Ez alapon hol az elbocsátás megtagadását40 mondták ki. hol feloldás vált szükségessé;41 később egy sajátos esetben4* az volt a döntés, hogy* bár a hosszú szerződést a mimkaadd'jogtalanul bontotta fel, mégis a kártérítésként fizetendő összegeknek a IL'-fök általi 15%-os csökkentését helybenhagyták. Ez a kérdés, hogy lehette végleges alkalmazottakat gazd. lehetetlenülés oká ból elbocsátani, érdekes irodalmi vitára is vezetett4; Utóbb azonban a mái- említett 4600/1933. M. E. sz. rendelet és az atra épülő további rendelkezések44 a maguk körében (amellyel nem foglalkozom) még sokkal mélyebben belenyúltak az alkalmazotti szer zett jogokba úgy a hosszú szolg. szerződések felbontása, mint az illetmény- és nyugdíjcsökkentések terén, amihez iné" a rendes bírói út kizárása is járult. A 4600-as körön kívül (másfajta esc tekben. részint pedig korábbi időszakokra) több per folyt a rendes híróság előtt is illetmény- és nyugdíjcsökkentések irányában. A lí tanács többnyire elutasította a szerzett jogok csorbítását, így nyugdíjnál különböző okokból,4, adott esetheti ugyancsak a ruinozitás hiányából. 46 47 — Többször kelleti azt megállapítani, hogy a jogvita részben vagy egészben a 4600-as rendelet köré40 II 6190/1930, 1931 XI. 12. (a fenti 7. j. eseté). A tényállás (elbocsátás és okai) messze visszanyúlnak még a jelen válság eklatálása előtti időbe. 41 II. 3881/1931, 1932. IT. 11., JH. 1932. 299. 42 II. 0125/1932, 1934. III. 21., HD. 1934. 97. A tábla 15%-kal csökkentett, mert ennyi a köztisztviselői csökkentés állaga, a Kúria helybenhagyta, mert kártérítésileg ez elég. (Nincs nagyobb kár?) 43 Munkácsi és Bércei, Jtk. 1932. 141 sk., 158. skk. 102. sk 41 Irodalmilag v. ö. Weisz Artúr. Jtk. 1933 143.; Munkácsi. Jtk. 1933. 110. skk. és 174. skk.; Bércei, Jtk. 1934. 100. skk.. 138. skk. 150. sk. és 157. sk. — Átfogóan Gallia, „Fizetéscsökkentés", Jtk. 1933. 270. skk. " II. 0000/1932, 1933. VI. 7.. HD. 1933. 151. = JH. 193:!. 705. Érvek: nyugdíjai csak az 1926:XVI. tc. szerint lehetne leszállítani íe/ későbbi döntések által hallgatólag elejtettnek látszik). A birtok jövedelemcsökkenése nem releváns a Pp. 413. § szempontjából, mert (?) felek a pengöérlék eltolódása esetére stipulálták a nyugdíjösszeg rektifikálását. I( 46 II. 2432/1933. 1934. II. 1., MT. 1934. 44. = JH. 1931. 227. — Jtk. 1931. 135. lap sub 18. (A II. fok 40%-kai leszállította volt.) — Hasonlóan. II. S32/1933, 1933, XII. 18, Jtk. 1934. 122. lap sub 4. — Munkajog H134. 17. lap sk. — V. ö. II. 6148/1932, 1933. V. 31. Munkajog 1933. 72. sors/ (Elvileg hasonló, a konkrét döntés nincs közölve). — V. ö. a német Heicbsarbeilsgericht elutasító döntését: 1932. VIII. 10-éről: Munkajog 1933 !. szám 5. lap.